Stranica 325 [325]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 167
könnyü vasinggel, mely fölé mentét öltöttek (XXV. 2. 63. 4.), a huszárság a XvI. század
vége felé nem is hordott egyéb vértezetet, mint sisakot és vasinget (58. 2.), melyet
ezen okból huszáringnek is neveztek; a kurucz korban az előkelőbbek mellvasat hord¬
tak (XXVIII. 6.) vagy pedig a félszázaddal előbb divatba jött s különösen a lengyeleknél
nagyon elterjedt halhajas pikkelyes karaczél vagy kuraczéldolmányt. (XXVIII. 10. XXX. I.)
A teknőalakú négyszögü huszdrpaizsok vagy kotorgárdok (56. 18, 24.) szintén eltünnek
a xvi. század vége felé. A lőfegyverek fölöslegessé tették használatukat. A kerek ököl¬
paizst, a boldát, inkább csak disznek használták a főurak; ezeket főleg Olaszországban
készítették érczből a xvi. század folyamán s a renaissance művészei rendesen öntött,
vésett vagy vert művü csatajeleneteket ábrázoltak rajtuk.
A kard alakjában is nagy változás történt. A nyugotias jellegü kétélü, egyenes,
nagy kardokat, melyek a xvI. századtól kezdve kosaras markolattal voltak ellátva, nagyon
hamar kiszorítják a keleti izlésben készült szablyák és pallosok, minők a Miksa-féle
Weiszkunig tanusága szerint már a Jagellók alatt is nagyon el voltak terjedve. A xvi.
században a magyar kard fejlődése egészen más irányt vett, mint a nyugoti kardoké.
Legjellemzőbb volt a markolat formája, mely többféle változatban fordul elő, de mind¬
egyiknél jellemző, hogy a markolatgomb, a mi a középkorban elmaradhatlan volt,
egyiken sem fordul elő. Leggyakoribb volt az a forma, melynél a markolat szivalaku ércz¬
lappal ellátott fejben végződik (56. 13. 61. 3.), a xvi. század régebbi szakában hosszu, a
század vége felé s a xvil. század első felében rövid keresztvassal. A xvi. században ennél a
változatnál a markolatfej igen gyakran lánczczal volt összekötve a keresztvassal. (5 1. 2., 4.
56. 13.) A másik változatnál a markolatfej kissé előrekonyult (56. 21. 61. 2I.), rende¬
sen a keleti (perzsa) eredetü kardoknál található ez a forma s gömbben végződő rövid,
egyenes vagy lefelé hajló sárkányfejü keresztvassal van ellátva. A harmadik változatnál
a markolat madárfej alaku (61. 2.), a keresztvas pedig lefelé hajlik s a sárkányfej lom¬
bozattá van elstilizálva. Már a Jagellók alatt előfordul ez a változat, később a lengyel
karabeláknak lett a tipikus formája; ebből a xvir. század második felében fejlődött egy
magyaros változat, melynél a madárfej már csak nagy körvonalakban van feltüntetve
s a keresztvas egyenes és rövid. (XX. 3. XXVIII. ro.) Egy másik változatnál, a XVI. szá¬
zad dereka táján, a régi m alaku keresztvasnak találjuk egy módosulását (XXI. 1. 54.
8. 56. 15.), mig az olaszos izlésű lehajló keresztvas félkengyeles kézmentővel (56. 22.)
a XVI. század vége felé fordul elő; ebből a xvi. században a keresztvas lefelé hajló
részei, mint fölöslegesek elmaradtak, csupán a fölfelé álló kézmentő maradt meg (65.
2. XXXI. 6., 9.); a kézmentőt később, a xvi. század második felében meghosszabbítot¬
tak s felső részén összekötötték a markolatfejjel (61. 13., 18. XXX. 8. XXXI. 7. 8.), de
még a kuruczok alatt is nagyon el volt terjedve a föntebbi változat, míg az utóbbi a
Mária Terézia korabeli kardoknak lett a főtipusa, csakhogy emezeknek a pengéje Szűz
Máriás volt, a kuruczkori csetneki fringiáké pedig nappal, félholddal és csillagokkal volt
Paizs.
Kard.
Szablya.
Pallos.
Hegyes tőr.
Fringia.