Stranica 314 [314]
ee AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
még a Bethlen korában divatozo régebbi
lett járta az üstökbe csavart törökös haj¬
viselet (XXX. 2—4.) s a rövidre nyirt (XXVI. 4.), meg a vállra ont ea haj owe a
XXIX. 4.), mindössze a szakall-borotvalas lett Altalanosabba, bar Erdélyben szokotta
volt a nős embereknél szakallviselés s Apor Péter mint feltünő dolgot említi meg Beldi
Pálról, hogy a tatár rabságból való kiszabadulása után szüntelen Bore EN
de mar a század utolsó tizedeiben Erdélyben is nagyon hódított a szakall leborotval
nak divatja, eléfordul a Hallerek közt is (XXIII. 3.), csakhogy az volt a szokás, hogy 6
ki szakállát leborotváltatta, nem borotváltatta haját is, legfölebb rövidre nyiratta s elől
üstökbe csavarta. (XXX. 2—4.) Mente és dolmány szabásában újabb változás nem tör¬
tént, csak megritkulnak a lehajtott nagy prémgalléros, földig érő, hosszú újjú öreg men¬
ték, helyettük a felálló rövid nyakú, könyökig érő, bő újjú (XXIV. 1., XXVIII 4.) s néha
vágott derekú, térdig vagy czombig érő rövid menték lesznek a kapósabbak (XXVI. 2., 10.
63. 16.); még általánosabb lesz a rövid dolmány, mely rendesen csak czombig ért s
még a hosszabb fajta is térden fölül végződött (XXVI. 2—4., XXVII. I., 5., XXVILUSZ SS tees
XXIX. 2., 4), ellenben már a nyolczvanas években feltünik a kurtanka vagyis a czombig
sem érő rövid dolmány (XXVIII. 8., XXIX. 12., XXXI. 4.), mely aztán a kuruczok általános
viselete lett. A dolmány újja általában véve kutyafüles volt (XXIX. 1., 2., 7., L. még
62. tábla), míg a menteújj szélét inkább prémmel szegélyezték, vagy pedig az úgy¬
nevezett horvátos menték hasított rövid és bő újját zsinóros, sujtásos, vagy paszo¬
mántos száras gombokkal fogták össze. (XXVI. 10.) Szintén horvátos és többé-kevésbbé
hasított rövid újjú volt a fosztány dolmány (XXVIII. 10., 65. 2.), melyet vagy a sodrony¬
ing vagy a bőújjú s kivarrott felimeg fölé öltöttek. A mente és dolmány díszítésénél
nagy szerepe van a csipkének és paszomántnak (XXIV. 1., XXVII. 1., 5.), az ékkövekkel
kirakott arany, ezüst csigának (V. 6. XXIX. 12.), mit a munkácsi javak 1688-ki leltára
Rock-Pangennek fordít; a száras gomboknál a vitézkötés már nemcsak része a zsinór¬
zatnak, hanem a zsinórzat egészen vitézkötésnek van átalakítva. (XXIX. As, "a, OO), GB) leiare
az időtájra tehető az is, hogy a nadrág elejét vitézkötéses sujtassal látták el. (G5 stoners)
A nadragzsinorrol ugyan mar 1627-ben szó van, de a mig hosszú dolmany jarta s
ene a padre elejét, alig lehetett egyéb ez a zsindrzat a nadragellenzé szegélyé¬
mél 2 hogy a székelyeknél mai napig fenmaradt. A nadrágszár alját, hogy szorosab¬
ee oe ae eee húztak, kapocssorral foglalták össze.
mondja a np oe aoe ee ae a a ie a
nyusztfarkas süveg (V. 6. XXIII. 3.), elől vagy ol fon . arom-, nemelykor négyszeres
köves boglarral, mint Apor írj
: } al, por irja,
medalylyal (XXIV. 6., XXVIII. 10.), köves vagy gyöngyösbokrétával, (XXVI. 1., 4.) forgóval
(65. 3. 10, 11) volt ellátva, a medály mellé fehér vagy fekete kócsagtollat (XXIV. 6
OE ae szal-, faolajjal megfehéritett dartitollat tie
nyertek, a mely azonban, kivalt Erdélyben,
szokásokkal sem szakított teljesen. Egymás mel