Stranica 315 [315]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 157
tek, a forgó mellé pedig egy par sas-, ráró- (barnás-szürke tollú sas) — vagy kerecsen¬
(világos foltos kékes-sztirke tollú sólyom) — tollat. Nyáron az ifjak virággal is beérték.
(V. 6. XXVI. 6.) A nyuszt vagy egyéb szőrmével prémezett süveg kelméből készült teteje
puha volt s lelóggó leffentyűben végződött. (XXX. 5—6.) Egy másik fajta az ú. n.
kalapos süveg nemezből, fekete báránygyapjúból vagy fekete selyemből készült s kupola
vagy hengeralakú tetővel volt ellátva (XXXI. r., 9. 66. 4.); amaz magasabb volt, emez
alacsonyabb. A karima oldalt rendesen fel volt hasítva ; egyik változatnál a hasíték erősen
rézsútos, csákós volt, úgy hogy felső szárnya elállt a süvegtől (65. 4., XXX. 10.); ezt a
csákós süvegformát pozsonyi süvegnek nevezték. A piros és sárga bőrből készült magas¬
szárú csizmák és sarúk vagy bakancsok mellett ez időben kezdenek kék színűeket is
viselni (XXVI. 3., XXIX. 15.), fekete színűt csak gyász alkalmával hordtak. A deli csizma
teljesen kiment a divatból, Apor Péter már csak Kornis Gáspárról tudja, hogy hordta.
Azt is Apor Péter említi, hogy az ifjak a csizmaszárt alól a horgas inukon jó két újj
széles arany, ezüst fonallal varrt ú. n. majczos bőr-térdkötővel megkötötték, mely selyem¬
rojtban s szíjczifraságban végződött. Az övnek több formája volt divatban, de különösen
szerették ezen időtájban a selyemkendő- (XXVIII. 1o., XXX. 2.), meg aztán a zsinóros
öveket (63. 9., XXIV. 3., XXVI. 4., XXIX. r., 4.) ; az utóbbiak igazi divatja még csak ezután
kezdődött. A majczos, bogláros pártaöveket és heveder öveket inkább az előbbi nem¬
zedékek kedvelték.e™)
A kuruczkori viselet az a határ, mely elválasztja egymástól a keleti és nyugoti
befolyás korszakát. Attól az időtől kezdve, hogy Thököly hívei csalódva a törökben,
egymásután meghódoltak a császárnak s rövid idő alatt nemcsak Magyarországban szünt
meg a török uralom, de Erdélyben is elvesztette régi befolyását: a korábbi nemzedé¬
keknél folyton kisértő törökösségeknek is vége szakadt. Kaftán, boér mente, jancsár¬
dolmány, salavári, papucs, fejborotválás sat. mind kiment a divatból. A kopaszra nyirt
fejen hagyott üstök utolsó nyomait a Lotharingi Károly hg. 1683—87-közti győzelmeit
ábrázoló gobelineken találjuk (XXX. 2—4), II. Rákóczi Ferencz korában már nem;
mindössze annyi maradt meg a régi szokásból, hogy sokan rövidre vágott hajat hord¬
tak, mint p. egy ideig maga II. Rákóczi Ferencz is (XXVIII. 9). Sokkal általánosabb
volt azonban a hát közepéig érő hosszu hajviselet szokása (66. 4. XXIX. 10, 12, 13, 15.
Magyar viselet
a kuruczkorban.
parókáé (XXVIII. 1.), vagy az annak módjára rendezett fodros hosszu hajé (65. tr.
XXVIII. 6. XXIX. 9, 11.). A szakált ekkor már országszerte borotválták, csak bajuszt
hagytak. Általános lesz a rövid dolmány, különösen 1708—9-től kezdve, a mikor a feje¬
delem valamennyi dolmányát megkurtittatta, «olyan kurták, mondja Cserey Mihály,
hogy egy két ujjal alig látszik ki övek alól, hátuljok egészen kilátszik, ; az is jellemző
sajátsága, hogy szárnya rézsutosan, csákóra volt vágva (65. 10. XXIX. 13. XXXI. 4, 7—9),
a minek divatja — mint föntebb már említettük — mintegy félszázaddal előbb kezdő¬