Stranica 215 [215]
+
At A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 55
volna ilyet ráfogni. Nyilván tehát azokra ragadt a «Kun» név, a kik a nyugoti divat
korában is ragaszkodtak a régi keleteurópai szokásokhoz, melyek a XxIII—xIv. században
a kunok nevéhez voltak füződve s a mi nem felelt meg a nyugoti, olasz, német és
franczia viseletmédnak, kunnak nevezték még akkor is, ha talán nem is annyira kun,
mint inkább a honfoglalóktól öröklött viselet volt. (77)
A középkornak ez az uralkodó felfogása magyarázza meg azt a különös jelenséget,
hogy a középkori magyarság viseletére vonatkozó hazai emlékek, pecsétek, sirkövek,
falfestmények, miniatureök sat., csekély kivételt leszámítva, azt a benyomást keltik a
szemlélőben, hogy a középkorban a külön magyar viseletnek minden hagyománya meg¬
szakadt, teljesen kiszorította a nyugoti divat s mostani nemzeti öltözetünknek a xv. század
előtti időkben nincs nálunk semmi előzménye. Idegenek után tudjuk, hogy nem így
volt, hanem mindig megvolt a magyarságnak a nyugotitól különböző viselete, mely,
miként másfél század óta a huszárruha, nem egyszer terjedt Magyarország határain túl.
Már az utolsó Babenbergiről, II. Fridrik osztrák herczegről megjegyezték, hogy magyar
módra öltözködött. A Helbling-féle verses krónika a xii. század végén az idegen divatot
utánzó osztrákokkal, csehekkel szemben dicséri a magyarokat, hogy hívek maradtak
régi szokásaikhoz. A Képes Krónika a xiv. század általános európai viseletében ábrázolja
a magyarokat, a Nagy Lajos udvarát feltüntető czímképen azonban a főurak már keleti
viseletben vannak. Mátyás királyt a róla fennmaradt ábrázolatokon mindig renaissance¬
kori olasz viseletben találjuk, Hunyady László, Kinizsi Pál, az Ujlakyak, Szapolyayak,
Perényiek sirköveinek alakjai ép úgy lehetnének német vitézeknek, mint magyaroknak
a képei, semmi olyan nincs rajtuk, a mi arra mutatna, hogy az ő korukbeli magyar
viselet szorosan összefüggött a későbbi erdélyi udvar főurainak viseletével; ezt csak
I. Miksa császár önéletrajza, a rajzokkal ellátott Weisskunig, valamint a szintén Miksa¬
féle Triumphzug után állapíthatjuk meg, a miből egész világosan kitünik, hogy a Bocskay
és Bethlen korabeli magyar ruha egyenes folytatása volt annak a magyar viseletnek, mely
Mátyás uralkodásának vége felé s a Jagellók alatt volt" divatban.(?
Megvolt tehát a külön magyar viselet az egész középkoron át s a későbbi lengyel¬
török befolyás csak módosítólag hatott nemzeti viseletünk xvi. századbeli alakulására,
de nem ez volt az alap, melyből a magyar ruha keletkezett. A mi azonban e befolyásnak
különös jelentőséget kölcsönöz, az abból áll, hogy maga a lengyel és török viselet is
ugyanarra a közös forrásra megy vissza, melyre a magyar, tehát míg a középkoron át
a magyartól teljesen idegen nyugoti viselet volt befolyással nemzeti viseletünk fejlődésére,
a xvi. századtól kezdve rokon elemek hatása alá került.
A nyugoti divat két oldalról jött Magyarországba: a németektől és olaszoktól. A két
áramlat az egész középkoron át tartott, befolyása azonban időnként különböző volt;
Szent Istvántól kezdve az Árpád-korszak tartama alatt — a xi—xII. században válta¬
kozva a byzanczival — a német befolyás volt az erősebb, az Anjouk alatt pedig és Matyas
*