A keresztyénséggel, a királyság megalapításával, az Árpádoknak a szomszéd ural¬
kodóházakba való beházasodásával, a nyugoteurópai lovagoknak, olasz és német mester¬
embereknek hazánkba való beköltözésével a magyarság a korábbiaktól nagyon eltérő
áramlatok befolyása alá került, melyek viseletét is átalakították, sőt időnkint az udvarnál
s az udvar szokásait utánzó főnemességnél ki is szorították. §
Az a helyzet, melyet a magyarság Szent István korától kezdve elfoglalt a nyugoti
világban, ellenségévé tette egykori környezetének, a melyből kiszakadt s minél mélyebben
átérezte a nyugoti czivilizáczióhoz való simulásnak a szükségét, annál többet vett át
külsőségeiből is és igyekezett viseletében is feltüntetni azt a nagy ürt, mely közte és
keleti barbár rokonai között támadt. A keleteurópai viselet, mit magával hozott, a
byzanczi és német császári udvar módjára berendezkedett királyi .ház, a sok időn keresztül
jobbára külföldiekből, olaszokból, németekből és francziákból álló papság s az idegenből
jött és a legelőkelőbb méltóságokra emelt lovagok, a Vencelinek, Huntok és Pázmánok,
Guthok és Keledek, Tiboldok, Hermannok, Volferek és Héderek, Haholtok és Buzaltok,
Rátoltok, Becsék és Gregorok sat. ivadékai előtt nagyon is pogányosnak, az akkori idők
nyelvén szólva nagyon is kunszerűnek tünt fel s nem is igen tartották igaz keresztyén¬
nek, valódi lovagnak, ki megvetve a keresztyén lovagok Európaszerte divatos viseletét,
kun módra öltözködött. Régi családaink közt a középkorban gyakran találkozunk egyik¬
másik tagnál ezzel az elnevezéssel: dictus Kun, a Kunnak nevezett; ilyen volt például
az Akos-nemzetség pelsőczi ágából: a XxIv. század első felében élt Miklós, csetneki
Benedek fia, a ki hét testvér között egyedül fordul elő «Kun»