Oldal 196 [196]
Lábbeli. Csizma,
saru.
2 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
szerint a szarmata nadrág (4. t., 8—9.), megvolt továbbá ől Dake be pee szűk
vászon nadrág (1. t., 10.), a bő gatya és a bokaban összekötött sO, ne ee pat
thusoknal; a magyarsághoz közelebb eső időből ezt a szűkebb AT tale alk a aa
(17. t., 3., 6— 7.) és kaukázusi (17. t., 4.) emlékeken, egyik déloroszorszási uate Ze 108
(20. 2.), a velenczei Szt. Mark-templom scythdin és indusain (20. 7791 e a foie!
Attila-szobron (19. 9.). Kevesebb nyoma maradt a gatyanak. A parthus és jazig gatya¬
mele Ole tine, 2. t, 2.), mely hosszú volt s egész a bokáig ert, a magyar galya a heg
közvetlenebb folytatása, mind a mellett ilyen öltönyt nem találunk a magyarsághoz tee
tekintetében közelebb eső emlékeken; vagy azt kell tehát föltennünk, hogy a honfog¬
lalók nem ismerték a gatyát, a mi a föntebbiek után egyszerűen képtelenségnek tűnik
föl, vagy azt kell hinnünk, hogy a honfoglalóknál az a csupán térdig érő rövid gatya
volt elterjedve, a mi itt-ott a dunántúli magyarságnál, különösen pedig — a mennyire
eddigi észleleteim terjednek — az idősebb cselédségnél, öreg béreseknél van szokásban
s e miatt aztán az emlékeken nem mindig lehet megkülönböztetni, hogy melyiket kell
térdig érő gatyának s melyiket a felöltő alól kilóggó hosszú ingnek tekinteni. Ez az
eset áll például egypár kaukázusi emléknél (17. t. 4—5.) s aztán a x— xi. századbeli
evangelium egyik lovas csapatánál. (17. t., 7.)
A lábbeli a nyelvi adatok szerint kétféle volt a honfoglalóknál, ú. m. csizma (szé¬
kelyesen: csidma, palóczosan: tyizma) és saru; amaz megfelel a k6zépazsiai török
«csezme», «csegme», «csizme», emez a «sarik», «csarik» szónak. A csizma keleteurópai
és középázsiai nomádoknak a viselete, a kik életük java részét lóháton töltötték, náluk
fejlett ki, mert a lovasnak nincs szüksége könnyü lábbelire, a járásban a nehezebb sem
akadályozza, ellenben a kengyel használatával olyan lábbeliről kellett gondoskodnia,
mely ne csak a lábfejet takarja, hanem a lábszárat is megvédje a kengyelszíj horzsolása
ellen; a láb alá kötött bőrtalp, akár bocskor, akár sandal a neve, lovas népnek semmi¬
kép sem alkalmas lábbeli, olyan népeknek a viselete ez, kik a gyalogláshoz vannak
szokva, a kiknél tehát a lábbelinek minél könnyebbnek kell lenni s ilyenek voltak álta¬
lában a nyugoteurópai népek, a kik a görög mondák kentaurjai szerint az első lova¬
sokat emberfejü s lótestü csodalényeknek képzelték s a lovaglást igazában csak a nép¬
vándorláskori turánoktól tanulták el.
Ezért már az ó-korban megvolt a turánok és nyugoti népek lábbelije közt a különb¬
ség; a szkithák már akkor viseltek puha bőrből készült rövid száru
Európában a bocskor, sencall vagy legfolebb a czipő járta. A tendio: ero) hosszú ne
esate a Be ee előbbi fejezetben említettem, legelőbb a hunn korban tünik föl s
ke ao éllemélőern megmaradt a keleteurópai turánoknál, a kik közül a volgai bol¬
SZA kez X. száz aaa a iz : oe A si
a e. oe oe oe ie dolgot jegyezték meg, hogy olyan
£ ak
ee : i azok, kik a bőrkészítésben a par¬
nusKOr! hagyomanyokat fentartottak és tová b fej bk h K ;
g a ák ábt fejlesztették: a bolgár bőr vagyis oro¬
sarut, a mikor