Oldal 195 [195]
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR WISE 35
bőrrel vontak be s úgy erősítették rá a kupalaku ezüst lemezt. A vállra vetett ruhanal a
szűr összefoglalásának módja vehető ki a déloroszországi kun szobrokon (20. 2—3., 5—6.);
mellen ugyanis a váll felé mindkét oldalon egy-egy kerek boglár látszik s a két boglárt
szíjazat köti össze, melyet a hónalj alatt vezettek át; lehetséges, hogy az előkelőbbek¬
nél a szíj gombokkal, boglárokkal is ki volt rakva, mire a nagy-enyedi Szent Demeter¬
kép utal (17. 1.) s ebből fejlődött ki a későbbi mentelancz, honfoglaláskori leleteink
között azonban alig egy-kettő van olyan, melynél az egyes tárgyak fekvését pontosabban
megfigyelték s így nem tudunk olyan leletre hivatkozni, melynél a gombok elhelyezé¬
séből erre következtethetnénk. 4)
A milyen különböző és sokféle volt őseink felső ruhája, oly kevés változatosságot
találunk az alsó ruhánál. Az elnevezések közül csupán a gatya az, mely régebbi a hon¬
foglalasnal, a nadrág, harisnya, salavari, mind később honosodott meg nyelvünkben.
Mindamellett a bő vászongatyán kivül, melynek a mai magyar gatyával egyező jazig¬
és párthuskori idomáról már az első fejezetben szóltunk, kellett lenni egy bőrből, nemez¬
ből vagy vastagabb posztóból készült szűkebb téli alsó ruhának is, melynek szárait a
csizmába gyürték, miként a későbbi szűk magyar nadrágot. Valamennyi olyan emléken
megtaláljuk ezt a nadrágforma ruhát, a mi valami módon összefügg a honfoglaláskori
és előtti magyar viselettel. Megvolt a parthusoknál és Szasszanidakori persáknál (1. t.,
10., 15—16.), aztán a népvándorláskori turánoknál, mint az altaji turk (4. t., 3.), a kelet¬
európai hunn (4. t., r.), s magyarországi avar (4. t., 2.) viselet körébe tartozó képes ábrá¬
zolatok tanúsítják; a honfoglalás ideje körül erre utalnak a byzanczi (UZ, ts 3) és
kaukázusi (17. t., 4.) viseletre vonatkozó emlékek, továbbá egypár déloroszországi kun
szobor (20 1., 2.,); az Árpádok korából felhozhatók a velenczei Szent Márk-templom
scythái és indusai (20. 7—9.) s a mennyiben a lábszárat nem tekintjük meztelennek,
a pécsi domborművek (19. 3—4., 18—26.). Mindezek azt bizonyítják, hogy azon kör¬
nyezetben, melynek befolyása alatt fejlődött ki a honfoglalók viselete, úgy a korábbi,
mint a későbbi időkben mindig és mindenfelé megvolt a nadrágféle öltöny, lehetetlen
tehát, hogy az Árpád korabeli magyarok is ne ismerték és használták volna. Lehetséges,
hogy ezt is gatyának nevezték, hiszen a magyar «gatyay szónak megfelelő vogul «kas»
szó térdig érő bőr- vagy posztó nadrágot jelent, tehát olyanforma alsó ruhát, a minőt
a nagyszentmiklósi vitéznél találunk. De bárminek tulajdonítsuk is, hogy a későbbi
magyar viselet egyik legjellemzőbb darabjának, a csizmába gyűrt szűk nadrágnak neve
későbbi a honfoglalásnál: annyit bizonyosnak tarthatunk, hogy ha nem is későbbi for¬
májában, de ahhoz hasonló alakban maga a ruhadarab megvolt már a honfoglalás
előtt is.69
A mi alakját illeti, úgy látszik, inkább szűk volt, mint bő. A testhez álló nadrág ép
olyan hagyományszerű volt a kelet-európai turánoknál, mint az, hogy a nadrágszárat
a csizmába huzták. Ilyen volt a szkitha (1. t., 5., 8—9.) s a kercsi katakombák freskoi
sk
Az alsó ruha.
Gatya, nadrág.