Stranica 183 [183]
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. eo
zekeposztotul, a legfinomabb harisnyaposztét értik alatta. A szó megvan ugyan a szláv
nyelvekben is, s ez arra a föltevésre adott alkalmat, hogy az abaposztót úgy, mint
egyéb posztófélét, a szlávokkal való érintkezés után ismertük meg; de az elnevezést
ismerik az osztyákok, aztán a mongolság is, ezen kivül a kaukázusi törzsek közül a kur¬
dokról említi egy orosz iró, Miller V., hogy a fehérszínü köpenyt abának nevezik. Ezen
utóbbi adat annyiban fontos, mert ez is arra mutat, hogy az abaposztónál jellemző
tulajdonság a fehér szín s így nagyon ősi hagyomány rejlik abban, hogy a székelyeknél
a szürke posztónak már nem aba, hanem zekeposztó a neve. Nyilván őseink is (ha
nem is a honfoglalók) abaposztóból készült köpönyeget viseltek, mint a kurdok, a
«kipeng», «kepeng» szó ugyanis megvan a közép-ázsiai törököknél s a «khebenek» a
mongoloknál, a kik szintén esőköpönyeget értenek alatta; valószinű továbbá az is.
hogy a bizancziaktól emlegetett «kabadion» s aztán a mente kelméjének sem a durvább
nemezt, hanem legalább is az abaposztót választották.G5)
De ez utóbbiak, különösen pedig a «kabadion», készülhettek selyemből is, melylyel
a honfoglalás kora előtt már régtől fogva virágzásnak örvendő közép-ázsiai városok,
Dsordsan, Bokhara, Merv, Balkh stb. látták el őseinket. Még ha Gurdézi nem említené
is, maga a «selyem» szó bizonyítaná, hogy már a honfoglalás kora előtt kellett ismer¬
niök a magyaroknak. Nem is lehetett valami ritka, melynek használata csupán az elő¬
kelő osztályra szorítkozott; Gurdézi föntebb idézett helye arra mutat, hogy általánosan
el volt terjedve a lebediai magyaroknál ; ilyenforma értelemben fejezi ki magát egy má¬
sik helyen is, hol azt mondja, hogy a magyarok ruházata szines selyemszövetből készült..69
A bizancziaktól kapták őseink Ibn Roszteh szerint az arany szöveteket, a virággal
átszőtt kamukát, melyért az azovi tengermelléki Karkh vagy mai nevén Kercs, az ó-kori
Pantikapaion városban szláv rabszolgákat adtak cserébe.67
A vászonkészítéshez is már nagyon régtől fogva. értettek a magyarok, melyet az egy¬
kori szkithákhoz hasonlóan kenderből állítottak elő. Ugy a vászon és gyolcs, mint kender
szavunkat, aztán az ezekkel összefüggő szösz-t, tilolás-t, orsót sat., meg a vászonkészítő
nevét, a takacsot a kelet-európai hazából hoztuk magunkkal. A lenvászon azonban csak a
szlávokkal való érintkezés után terjedt el őseinknél. A vászonból készült ruhák közé tar¬
toztak a gatya, ing, meg a női viselet egyes darabjai. A régi magyar leletek közül Nagy¬
Teremián találtak arany- és ezüst ékszerekkel együtt egy nagyobb és egy kisebb vászon¬
szövet darabot, az utóbbiba valami mustra is van beleszőve; a szolyvai lovas sír tárgyai
közt pedig a kardtok végén és egy — talán a tegezhöz tartozó ezüst karikán vannak vászon¬
maradványok.)
Az öltözet egyes részei a következők voltak.
Az ősmagyar föveg tetején kicsúcsosodó, nem valami magas, karima nélküli süvegből
állt, melyet részint szőrével kifelé fordított, mindamellett béléssel ellátott bőrből, talán
birkab6rbél, részint pedig nemezből készítettek ; a szolyvai lelethöz tartozó nemezdarabok
Finomabb kel¬
mék. Selyem.
Aranyszövet.
Vászon.
Süveg. Kalap.