Stranica 184 [184]
a A. HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
k abból, hogy a fejnél talált s nyil¬
akkal együtt tapadva ; mint
Az a süvegforma,
mindenesetre süvegnek a maradványai, a mi kitüni oF
ván siivegdisziil használt eztistlemez hatlapjara vannak hajszál: :
föntebb említettük, a szolyvai nemezmaradvanyok csikosz6rb6l valók. ;
Ő i c elottunk. ezés ‘ainkio: feltalálható a magyar parasztoknal, a
melyet 6smagyarnak mondottunk, egész napa ja Fae ő “ hackore ko ete
dunántúliak sipkának hivják s fekete birkabérbdl készítik ; icselébb a szd; a-k SONT
kező időszakban tünik föl Dél-Oroszországban Kercs vidéki katakombák falfestmenyein,
a magyarországi jazigoknal, meg Iran meghdditdinal, a parthusoknal (1. 10., 2. Bo őt ae)
ugy látszik tehát, a Közép-Ázsia nyugoti részén tanyázó ÍpeműnemESeE Set népségnek
volt a jellemző fövege, mely a dél-oroszországi szkitha süvegtől abba tért el; hogy alent
a széle egyenletesen volt kériilkerekitve s hatsorésze nem nyult le a vállig, a moe azsiai
turanok stivegét6l pedig abban különbözött, hogy nem volt karimája s olyan lise hes
gyes és magas sem volt, mint a minő a behisztuni sziklakép szakajatol kezdve a középkori
tatarokig s a mai közép-ázsiai tordkségig és a kalmikokig a keletibb vidéken lakó turanok
stivege. A kora Szasszanida-emlékeken a parthus stiveget egészen olyan alakunak talal¬
juk, a minő a magyar paraszt sapkája. Hasonló, talán valamivel még alacsonyabb egy
Szibéria nyugoti részében talált pikkelyes vértü nyilazó alakot ábrázoló bronz szobrocskán
a hajdani finn-ugor vagy szabir-ogor (avar) vitéz süvege (4. 4.). Szorosan ehhez csatlakozik
az a süvegforma, a mit a már említett x—-x1. századbeli párisi görög evangelium egyik
miniature-jén a várostromló lovas harczosok viseleteként találunk (17. 6—7.). A Képes
Krónika, midőn a magyart meg akarja különböztetni a besseny6tol, kuntól, a magyarnak
ugyanilyen formáju, csakhogy fehérszőrü állatbőrből készült süveget ad, mig a bessenyőt
és kunt felhajtott karimáju, magas és hegyes tatár süvegben ábrázolja. Ez utóbbi süveg¬
formát a hunnoknál is alkalmazza, a mi annyiban feltünő, mert a krónikairó a hun¬
nokat a magyarok egyenes elődeinek tartja. Mivel pedig a későbbi pörge magyar kala¬
pokhoz hasonló felhajtott karimáju fövegek a xiv. század folyamán a nyugoti népeknél
is divatban voltak, arra azonban a honfoglalás előtti nyugoti viseletben alig találunk valami
alapot, hogy ezt a fövegformát a nyugoti divat önálló fejleményének tarthatnánk, hanem
magyar befolyásra kell gondolnunk : föltehető, sőt valószinű, hogy a honfoglalóknál mind¬
két süvegforma, úgy a karimanélküli sipka, mint a karimás kalpak (az ószlovénban is klo¬
buk, nyilván a hunn-bolgár nyelvből) vagy nemez kalap használatban volt, csakhogy ez
utóbbi korántsem volt olyan magas és hegyes, mint a minőnek a Képes Krónika tünteti föl
a xXIv. századbeli kun süveget, ez már a tatár befolyás eredménye ; a régebbi kun süveg
teteje kerek a déloroszországi szobrokon s a fejtetőhöz simul (20. 1-6);
ABBAN ? ; ilyenforma lehe¬
tett a honfoglaláskori karimás süveg is, a mely aztán a xiv. századbeli nyugoti fövegnek
mintául szolgálhatott s alapját k k
i 5 ul epezi a kései porge magyar kalapnak. Egy vii—vut.
szazadbeli altaji turk emléken a régi szkitha Suvegforma is feltünik a jellemző nyakszirt¬
takaróval (4. 6—7.), a mi különben Belső-Ázsiában még ezer évyel később is használat
ban volt a mongoloknál ; tekintve, hogy az altaji turk uralom a kelet-európai turánokra