Stranica 183 [183]
OCR
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. eo zekeposztotul, a legfinomabb harisnyaposztét értik alatta. A szó megvan ugyan a szláv nyelvekben is, s ez arra a föltevésre adott alkalmat, hogy az abaposztót úgy, mint egyéb posztófélét, a szlávokkal való érintkezés után ismertük meg; de az elnevezést ismerik az osztyákok, aztán a mongolság is, ezen kivül a kaukázusi törzsek közül a kurdokról említi egy orosz iró, Miller V., hogy a fehérszínü köpenyt abának nevezik. Ezen utóbbi adat annyiban fontos, mert ez is arra mutat, hogy az abaposztónál jellemző tulajdonság a fehér szín s így nagyon ősi hagyomány rejlik abban, hogy a székelyeknél a szürke posztónak már nem aba, hanem zekeposztó a neve. Nyilván őseink is (ha nem is a honfoglalók) abaposztóból készült köpönyeget viseltek, mint a kurdok, a «kipeng», «kepeng» szó ugyanis megvan a közép-ázsiai törököknél s a «khebenek» a mongoloknál, a kik szintén esőköpönyeget értenek alatta; valószinű továbbá az is. hogy a bizancziaktól emlegetett «kabadion» s aztán a mente kelméjének sem a durvább nemezt, hanem legalább is az abaposztót választották.G5) De ez utóbbiak, különösen pedig a «kabadion», készülhettek selyemből is, melylyel a honfoglalás kora előtt már régtől fogva virágzásnak örvendő közép-ázsiai városok, Dsordsan, Bokhara, Merv, Balkh stb. látták el őseinket. Még ha Gurdézi nem említené is, maga a «selyem» szó bizonyítaná, hogy már a honfoglalás kora előtt kellett ismerniök a magyaroknak. Nem is lehetett valami ritka, melynek használata csupán az előkelő osztályra szorítkozott; Gurdézi föntebb idézett helye arra mutat, hogy általánosan el volt terjedve a lebediai magyaroknál ; ilyenforma értelemben fejezi ki magát egy másik helyen is, hol azt mondja, hogy a magyarok ruházata szines selyemszövetből készült..69 A bizancziaktól kapták őseink Ibn Roszteh szerint az arany szöveteket, a virággal átszőtt kamukát, melyért az azovi tengermelléki Karkh vagy mai nevén Kercs, az ó-kori Pantikapaion városban szláv rabszolgákat adtak cserébe.67 A vászonkészítéshez is már nagyon régtől fogva. értettek a magyarok, melyet az egykori szkithákhoz hasonlóan kenderből állítottak elő. Ugy a vászon és gyolcs, mint kender szavunkat, aztán az ezekkel összefüggő szösz-t, tilolás-t, orsót sat., meg a vászonkészítő nevét, a takacsot a kelet-európai hazából hoztuk magunkkal. A lenvászon azonban csak a szlávokkal való érintkezés után terjedt el őseinknél. A vászonból készült ruhák közé tartoztak a gatya, ing, meg a női viselet egyes darabjai. A régi magyar leletek közül NagyTeremián találtak arany- és ezüst ékszerekkel együtt egy nagyobb és egy kisebb vászonszövet darabot, az utóbbiba valami mustra is van beleszőve; a szolyvai lovas sír tárgyai közt pedig a kardtok végén és egy — talán a tegezhöz tartozó ezüst karikán vannak vászonmaradványok.) Az öltözet egyes részei a következők voltak. Az ősmagyar föveg tetején kicsúcsosodó, nem valami magas, karima nélküli süvegből állt, melyet részint szőrével kifelé fordított, mindamellett béléssel ellátott bőrből, talán birkab6rbél, részint pedig nemezből készítettek ; a szolyvai lelethöz tartozó nemezdarabok Finomabb kelmék. Selyem. Aranyszövet. Vászon. Süveg. Kalap.
