Page 173 [173]
A NÉPVÁNDORLÁSKORI TURÁN VISELET. 52
ismerték, két részből volt összeállítva, alja sarok nélküli, fölkunkorodó orru papucs¬
ból állt, ehhez volt varrva a boka alatt, ha ugyan már ekkor hozzávarrták, a térdig
érő szárból és csupán a láb tetejét takaró csizmafejből álló felső rész, a csizma¬
szár elől magasabb volt, mint hátul és fönt szegélylyel ellátva; föltehető, hogy piros
bőrből készítették, a parthusokhoz hasonlóan, hiszen a «parthus» bőr-készítés ha¬
gyománya épen a hunnok lakta vidéken, az azovi tenger mellékén maradt fenn.
A lószerszám, kantárszíj stb. gazdagon volt diszítve sallangokkal, pitykékkel, boglárok¬
kal, a ló nyakába csörgős szíj volt vetve, a nyereg meglehetős alacsony, a nyeregkápá¬
ból csak egy kis rész látható, alatta nyeregtakaró, melyet egy a ló szügye fölött és
farka alatt áthuzott s a nyeregtakaróhoz kapcsolt szíj fogott össze. A ló farkát alól,
mint a Szasszanidáknál is tapasztalható, csokorba kötötték össze.)
Mi járult ehhez abból a jazig-szarmata viseletből, mely Trajanus korától fogva a ees
hunnokig és avarokig római és bizanczi befolyás alatt ketségkivil átalakuláson ment eae
keresztül, adatok hiányában nem igen határozhatjuk meg. Bizonyos azonban, hogy a 2.1, 2. 5. —
gatya tovább is megmaradt s az a sokszoros kapcsolat, a mi a III—IV. század folyamán §. ae
a testvér roxolanokkal és alanokkal megszaporodott jazigok, meg a germánok közt volt,
a nyugoti népeknél is elterjesztette a gatyaviselés szokását. Gatyat viseltek a Nagy
Theodosius korabeli góthok a térd alatt átkötve s alant csipkézve s használata egész
az angol-szászokig kimutatható. A római befolyást az övnél tapasztalhatjuk, mely a
Trajanus korabeli jazigoknál még egyszerü keskeny szíjból allt, a 1v—vIi. századbeli
leletek tanusága szerint azonban a római katonák övéhez hasonlóan sokkal szélesebbé
vált, ugy, hogy a mai tót, oláh és csángó tüszőt lehetne belőle származtatni s erről,
mint főövrül több mellékszíj lógott le, melyek az u. n. övkötényt képezték; mind a főöv,
mind a mellékszíjak áttört diszítésü, virágleveleket, indákat, guggoló griffeket, küzdő álla¬
tokat ábrázoló bronzlemezekkel, pitykékkel, gombokkal voltak ellátva s diszes csattal
összekapcsolva. E fajta tárgyakból álló leletek a Magyarországgal szomszédos tartományokat
kivéve nyugaton nem igen fordulnak elő s tekintve, hogy a guggoló griffek és küzdő
állatok előképét a kaukázusi és keleteurópai leletek szolgáltatják, ezeket a IV—VI. .szá¬
zad folyamán beáramló turánokkal hozhatjuk összeköttetésbe annál is inkább, mert
az ugyanezen időbeli germán leleteket a fibula s a rekeszes ékkövekkel ellátott ékszerek
jellemzik s anthropológiailag egyik ilyen lelet, a keszthelyi temető népének tulnyomó
részéről Török Aurél megállapította, hogy az a kaukázusi és mongol rassz keverékéből
alakult lovas nép volt, minőnek tekinthetők a kelet-európai turánok. Mindezen leleteink¬
ből, a keszthelyiből, mártélyiból, czikóiból, ordasiból, nemesvölgyiből, szirákiból és a
többiből soha sem szokott hiányozni a kés, kova és aczél; a női ékszerek közül a
különböző szines pasztákból álló gyöngyfüzér s az alul s néha fönt és oldalt apró
gömböcsökkel ellátott kis nyilt karikát képező fülbevaló, meg a lemezes vagy vastag
sodronyból készült karperecz; a fegyvernemüek közül gyakori a csákány és csatabárd