Page 172 [172]
Kelet-európai tu¬
ránviseleta hunn
uralom idejében.
(II. tábla, B. 4.
4. tabla, 1.
5. tabla, I.)
ie A NEPVANDORLASKORI TURAN VISELET.
egészben véve olyan, mint az ellenző és orrvas Doren ee cae
sisak. Labbelijiik a zancae vagy izancae (v. 6. finn: kenke = Gulp :
oes ; ee 9 ből készítettek ; a piros parthus bőr nagyon
rövid száru félcsizma volt, melyet piros bőrből készíte ap : s ag
hiressé vált s még a x. század derekán élt Konstantinus Porphyrogenitus 1s emit,
mikor az Azovi tenger mellett fekvé Khersonban készítették. ; é
A midőn a hunnok szerepelni kezdtek, Perzsiában mar másfél század óta a ese
nidak uralkodtak. Ebből az idétajbél, a 1v—v. századból való egy Del Ores201 aay
lelt ezüst csésze, mely domborműves el6allitasban a Szasszanidakori műipar Bosc uel
egy nagyon kedvelt tárgyát, vadászó fejedelmet ábrázol, a mint vágtató lovon visszafelé for¬
dulva nyíllal egy ágaskodó oroszlánra 16. (4. 1.) Mint iparczikk, kétségkívül perzsa munka ;
de maga a fejedelem nem a Szasszanida-uralkodók viseletében van előállítva. Fején
nincs tiara, hanem egyszerüen szalaggal van átkötve; haja rövid, mig a Szasszanidák
hosszura növesztett és fodrozott hajjal vannak ábrázolva, szakála sincs, mint ezeknek,
sőt bajusza is nagyon vékony; lábán térdig érő hosszuszáru csizma van, melybe a kissé
bő nadrág be van gyürve, ellenben a Szasszanidák hosszan lenyuló, néha még a lábfejet
is eltakaró gatyát és elől csokorra kötött szalagos könnyü czipőt hordtak; kengyelt
egyetlenegy Szasszanida lovasnál sem látni, mint ennél; a vágtató lóról hátrafelé nyilazó
alak is olyan, a mi a Szasszanidáknál nem fordul elő, de annál gyakrabban emlegetik
a különböző turánokról. Mindezek arra mutatnak, hogy a perzsa művész ebben az
alakban egy déloroszországi turán fejedelmet akart előállítani s alig lehet kétségünk,
hogy az Attila korabeli hunn fejedelmek és előkelő emberek viseletének eddigelé egye¬
düli emlékét e csésze domborműve tartotta fenn az utókorra. Magában a viseletben
világosan felismerhetők a parthus-szasszanida befolyás nyomai. Ilyen a fülbevaló, melyet
(21)
térdig érő dolmány, mely ezen időtől fogva állandóan megmaradt a kelet-európai
népeknél. A dolmány elől volt nyitva s kihajtott szegélylyel vagy prémmel ellátva, fönt
egy boglár, derékban az öv foglalta össze, mely érez (bronz, arany) boglárokkal és
gombokkal volt ékesítve; az övről csüngött két szíjjal fölkapcsolva a Szasszanidákéhoz
hasonló elég hosszu és széles egyenes kard, minőre népvándorláskori leleteink közül
természetesen nagyon megrongált állapotban a fenéki, keszthelyi és mártélyi kardokat
lehet felhozni, a kardmarkolat egyenes s rövid és széles keresztvassal van ellátva,
minő a baranyamegyei kassai szablyáé, hüvelye és a markolat pitykékkel diszítve.
Mint a kard, szintén baloldalon volt az övhöz erősítve az íjjtartó tegez, jobb felől
csüngött a nyílvesszőtartó; a meglehetős nagy ij ij
= SG j a szkitha íjjhoz hasonlóan két
G alakban meghajlitott szárból állt, melyeket középen egy pálcza foglalt össze,
ugy hogy egészben véve az íjj járomidomu volt, a hosszu nyílvesszők alsó végü¬
kön szárnynyal voltak ellátva. A csizma, mely teljesen kifejlett idomában most tiinik
föl először s még félezredév mulva is a hunn-bolgar Aépsép jellemző" viseletének