Page 174 [174]
Avarkori viselet.
(II. tábla. B. 2.
4. tábla, 2. —
5. tábla 5—6.,
7. tábla.)
82 A NÉPVÁNDORLÁSKORI TURAN VISELET.
többféle változatban, van keskeny hosszu pengéjü melos; esakany “ey eS
a penge éle kissé lefelé kanyarodik, van ee hess7u cle Seen oe h
lefelé hajló nagy pengéjét keskeny hosszu nyak köti össze a Ny a ;
i kd késhez hasonló tőr, aztán a
nyak a penge közepén van alkalmazva; ritkább a hosszu ne RRO.
kard, melyből Nemesvélgyén és Csúnyon már a keskeny PSS egyél s [dő ae c
szablya is előfordul egyenes és közepén megnyult rhombus eae Rereszivars2! (6. 33.); a
hosszu hegygyel, alul köpüvel ellátott lándsa is csak elvétve található a sirokban, ugy¬
szintén a nyilvas is, melynek hegye többnyire három szárn ; a
melyet a nyilvesszébe dugtak s körülkötözve erősítettek meg. Jellemzi azonkivül e ele
teket a kengyelvas, mely félköriv alaku vagy pedig kerek, alul széles talppal ee
(6. 20-21, 24—25., 7. 1, 7.). Csupán a dunantuli, különösen pedig a balatonvidéki,
keszthelyi stb. leletekben fordul elő a filigranos kosaras fülbevaló, a melyhez hasonló¬
kat Magyarországon kivül Mainz vidékén a Mosel közelében találtak, tehát oly helyen,
hova Nagy Konstantin szarmatakat telepített a iv. század elején.)
Ezekben foglalható össze, a mit a hunn-germánkori magyarországi turánok visele¬
téről, ékszereiről, fegyvereiről tudunk. Képes ábrázolat nem maradt fönn, mert a nagy¬
szentmiklósi u. n. Attila-kincs, melyet a régebbi felfogás 111—1v. századbelinek tartott,
a legujabb összehasonlítások után alig lehet korábbi a vit. századnál, a midőn Magyar¬
országból a germánok nagy tömegével a régebbi turán elem egy nagy része is nyugotra
Galliába, Hispaniába, Italiába, Afrikába vándorolt, hazánkba pedig az avarok s utánok
más rokontörzsek, a VI. század végén a tarniakok, koczagerek, a vil. század második
felében pedig bolgárok, kotragok és onogurok, azon fölül pedig szlávok .költöztek.
A nagy-szentmiklósi kincs egyik korsóján ábrázolt lovas vitéz tehát már az avarkori
hadi viseletet tünteti f6l.(#)
Az avarokról a bizancziak annyit jegyeztek meg, hogy nyelvben és szokásokban ha¬
sonlók voltak a hunnokhoz s ezektől csupán a hajviseletben különböztek, mert mig a
hunnok a föntebb részletesen méltatott déloroszországi Szasszanidakori ezüst tál dombor¬
müve szerint rövidre nyirt hajat viseltek, az avarok két oldalról szalagokba font üstököt
eresztettek (V. ö. 5. 5.), mint a pogány magyarokról olvassuk s a hogy szibériai rokonaink¬
nál, a voguloknál, aztán a mongoloknál és mandsuknál ma is szokásban van. Hadi
viseletükról, mint már említettük, a nagy-szentmiklósi kincs 2. számu korsójának vitéze
után (4. 2.) alkothatunk képet magunknak. Ez a viselet a régi
lyes vértből állt, mely Közép-Szibériától kezdve
jedve a Krisztus születése utáni első évezred turá
yu s alul szegben végződik,
parthus-jazig pikke¬
az Uralon át a Dunáig el volt ter¬
j E ; jainál (4. 3—4.). Mindamellett a Jazi¬
goktól a nagy-szentmiklési vitéz koráig már többféle változás történt e viseletben. A felső
ruha itt is derékig ér ugyan, de a ruhaujj csak a könyökig van pikkelyekkel borítva, azon
alul a kézfejig vaslemezek vannak az alsó karra erősítve; ép ugy a lábszár is csúpán a
térdig pikkelyes, azon alul már a vaslemezzel borított csizma következik : a nyak és váll
a anya