Oldal 319 [319]
OCR
rálysága, megalapítása első századában elért, s mely a efundator regni> két legmélnak munkája. Az állam épületének főfalait azokban a méretekben és terjedelemben, melyek állandóan megmaradtak, s a melyek védő árnyában az építőmesterek emlékét hálás visszajemlékezéssel ünnepelhetjük, — ez a két nagy uralkodó emelte, Ő nekik s e falaknak " köszönhető, hogy a magyar királyság fejkab lödésének következő második kor mely három hosszú emberdltére nyúlt ki, a nemzetet a folyton megújuló polgárháborik hullámai el nem sodorták s testén egy félelmes ellenség: a görög császári hatalom át nem gázolt. Ő nekik s e szílárd falaknak - tulajdonítható, hogy a párttusák elsímultával a korszak végén a hazai talajon II. Béik, tellának tekintély Tkedf alakja fől jes pompájában kibonthatja a magyar király hatalmát, s Magyarország, e büszke var lábainál előörsőket tolhat a Kárpátokon túli Halicsba s védelemre és támadásra egyaránt alkalmas bástyákat, századokig főnnálló erődöket állíthat föl délen a Boszna mentében, s a Drina folyásánál a szerbek földjén. S végre ama két nagy kírály tevékenységének folyománya, hogy a nemzetemésztő pártvillongások daczára e tusdk szünetei közben a szilárd fal kerítette biztos anyaföldön utódaik tovább fejleszthették az állami intézményeket, még közelebb hozhatták Szt.-István királyságát s az ősi nemek ivadékait egymáshoz, sikerrel dolgozhattak az ország benépesítésének kulturális munkáján s ezzel összekötve a magyar társadalom kialakulásán, Mert ez a második korszak, az árpádkori királyság ez ifjú kora, a mondott írányokban számottevő eredményeket mutat föl. Mindenekelőtt szembeszökik az ország területi szervezésének bámulatos előhaladasa, Új közigazgatási egységek keletkeznek az ország déli, keleti és északi részein, melyek felé, mint csaknem merében lakatlan vidékek felé a szomszédos vármegyék határai addig mintegy elmosódtak. Szent-István 45 megyéjéhez apránként 27 új várispánság csatlakozik s II. Géza már összesen 72 vármegyének s ehhez képest 270 mitunk is, akkor a nemesség — az ősszabadok — zöme nélkül is 26—28,000 harczos (roppant nagy szám abban az időben) állott mindíg készen a magyar kirdly rendelkezésére. A tizenkettedik század végén JH, Bélának csak ezekből a megyékből be-£ folyó s csupán pénzbeli tiszta jövedelme (a = = a g után) 166.000 márkára, körülbelől nyolcz mill koronára rúgott, pedig ez csak egyik (bár legnagyobb) forrása volt a királyi jovedelmeknek. Természetes hát, hogy ily alapokra támaszkodva, a nyugateurópai színleaavdlxail kintéh vonalból g y annak a kirdlynak, a ki akkora területen mint Magyarország csak maga szedhet vámot, csak maga verethet pénzt, a ki főlségjogaiban semmi herczeggel, gróffal nem / osztozik s a kínek a vétkes vármegyei «comes» (vdrispdn) megbiintetéséhez nin csen szüksége (mint az egykorú német tör- [ ténetíró rémülten írja) többi egrófjais bele egyezésére. A király tekintélyével növekedik termé szetesen k, udvara ti súlya is. Még Szent-István s közvetetlen utódai alatt csak az egy nádorispán tűnik © ki valamennyire a többi háttérben álló s inkább előbbkelő cselédnek nevezhető udvari hivatalnokok közül; de már II. Géza ( dejében a nádorén kívül az országbíróz nak s a királyi íngó vagyon főfelügye- / lőinek, a kirdlyi tárnokok, az asztalnokok ( s a pohárnokok mestereinek mint nagyfe- 6 kintélyű udvari méltóságoknak neveivel találkozunk az oklevelekben. Az akkor legfinomabb fejedelmi udvarban, Bizánczban " növekedett III. Bélának gérég műveltsége végül meghozza azt a szertartásszerűséget [/ is, mely a királyi állás külsőségeiből még — hiányzott, s európai szinvonalra emeli vele a magyar kírályi udvart, Ebből az udvarból most már teljesen kíválik s országos főbírája lesz a nemességnek a nádor; még pedíg saját nádori / 3 kúriájában, a hol helyettesei is vannak ; mig bent a király oldalánál az ősszabadok , fölötti törvénykezésben a nádor helyébe a
