Stranica 217 [217]
vonultak be Pannóniába. A harmadik köver
megmagyarázta Szvatopluknak is, hogy a
magyarok azért telepednek le, mert nekik
a földet lovon, a füvet féken, a vizet nyer¬
gen eladta. E meglepő magyarázatra Szva¬
topluk dühösen azt felelte, hogy a lovat
agyon bunkóztatja, a féket fűbe rekkenti,
a nyerget a Duna vizébe vetteti; de a követ
nyugodtan megmagyarázta, hogy ez most
már nem segít, mert a kié a föld, a fű, a
víz, azé minden. E magyarázatnak a ma¬
gyarok nyomban érvényt is szereztek, mert
hadakat Bánhida és
megsemmisítették, Szvatop¬
az ellenük küldött
Tata tájékán
lukot pedig a Duna hullámaiba kergették.
Ha a krónikás ezzel a kírályi család
honfoglaláskori történetét nemcsak díszíteni,
darokkal ines
násznép pedig megrakodik földdel, kaldsz¬
szal és vízzel. Mikor haza érkeztek, a férj
előbb üdvözli, azután pedig a terméketlen
mezőkön, réteken és erdőkön szétszórja a
feleségének tekintett rabolt holmikat. Enép¬
békésebb
votjákok szintén ismerik. A mordvinoknak
szokás természetű változatát a
pedig régi epikai dalaik örzik annak emlé¬
két, hogy őseik ép a földanyának áldoz¬
tak, midőn Rettenetes Iván rengeteg meny¬
nyiségű aranyért és ezüstért tőlük tévedés¬
ből néhány tál földet kapott s e czímen
hazájukat elfoglalta.
A rokonnépek emlékei nyomán a magyar
monda szimbolumaira sem nehéz rábizo¬
nyítani, hogy a finn-ugorság ősi féldkultu¬
szából eredtek. Kusid a földdel, fűvel és víz¬
zel tulaj.
hanem hiteles
akarta,
ősrégi emlékeinek ismerete nélkül
gyarap
akkor — a mondát éltető néphit
nagyon
csalódott. Hisz a szereplők neveit kívéve,
alíg van benne valami, a minek a törté¬
nelem az újabbkori folklore hozzájárulása
nélkül hasznát vehette volna. De ha a XII.
század e gyönyörű mondai adalékában csak
a naiv hagyomány őszinte szavát keressük,
akkor a rokonnépek hiedelmében gyökerező
mithikus emlékek segítségével megállapít¬
hatjuk, hogy a magyar hagyomány a po¬
gány korban is csak így tudta elképzelni a
honfoglalást.
Már Herodot följegyzéseiben olvasható,
hogy Dárius perzsa kírály a seytháktól
meghódolásuk jeléiil földet és vizet kért.
A jelképes foglalást utóbb a görögök is
gyakorolták. Hogy a scythak, vagy a per¬
zsák voltak-e tanitémestereik, ma mdr nem
állapítható meg. Csak az bizonyos, hogy
az ókori seythák földjén élő rokonnépek
szokásai közt a jelképes foglalást és a vele
kapcsolatos hiedelmeket még ma is érintet¬
len épségben megtalálhatjuk. Így a Volga
vidékén lakó csuvasok a föld terméketlen¬
ségén úgy segítenek, hogy egy vőlegénynek
megválasztott férfiúval titokban eljegyezte¬
tik és elraboltatják valamely szomszédos
vidék termékenységének tündérét, vagy
földkisasszonyát. A jelképes nász abból
áll, hogy a vőlegény a termékeny vidékre
lopódzkodik s miután megkérte a föld¬
kisasszony kezét, a földet megcsókolja, a
77
Pp pi birtokának
földkisasszonyát rabolta el. A földanya el¬
adó leányának ára fejében pedig a finn¬
ugorok és török népek ősrégi s részben még
ma is gyakorolt engesztelő áldozatainak
fehér lovát küldötték el a megkárosított flav
fejedelemnek. Sőt az sem szenved kétsé¬
get, hogy a monda e nyilt pogány vonai¬
kozásait az egyházi rendhez tartozó keresz¬
tyén krónikás óvatos keze tompította meg.
De az élő hagyomány még a következő
századokon át is a teljesebb eredeti formát
Mert
1692-ben a középkori latin krónikák közve¬
y a honfog¬
irtben tölték
és az ég felé hinték, a fekete földet is az
közvetítette. hiszen Lisznyai Pál
títése nélkül is megtudta, ho
lalók ca Duna vízét hosszú
ég felé hajigálták, a fűvet hasonlatosképs.
És így a magyar honfoglalás elkésve meg¬
figyelt mondája még mindig tökéletes mása
volt a csuvas és votják földkisasszony lako¬
dalmának.
W. Béla kírály jegyzője szintén ismerte
ezt a krónikába foglalt mondát; de mivel
alföldi és
erdélyi hagyomány egyéb élő emlékeit is,
ismerte a felsőmagyarországi
sehogy sem fudott belenyugodni abba, hogy
egy dunántúli monda helyettesítse az egész
ország elfoglalásának történetét. Teljesen
önálló alapokra épített terjedelmes króniká¬
jában elmondja tehát, hogy Attila kirdly
pannóniai örökségét a római királyok fog¬
lalták el, a hova aztán pásztoraikat he¬
lyezték; de a Duna-Tisza köze a ruthén