Stranica 218 [218]
és lengyel határszélig szerinte már Keán ,
bulgár vezérnek, a honfoglaláskori Szalán ¥
vezér ősapjának birtokába került A Tisza,
Maros és Szamos közt elterülő síkságot .
az a Marót foglalta el, a kinek unokáját >
oR Ra Rx
A monda dunántúli változatát tetemesen
kibővítő és merőben újnak tetsző adaléko¬
kat már nehezebben lehet ellenőriznünk. De
ezekkel szemben is megállapítható, hogy
az új szereplők részben a dunántúli monda
ib k. Így Szalán bulgár:
hezföslaló Mé make
f magyarok ni
tak. A Maros és Al-Duna köze pedig a 606
kumánok segítségével hódító Glád vezér
birtoka lett.
Noha férténelmileg e három vezér mel¬
volt; Mén-Marót nagyatyja, Marót pedig
azonos Szvatopluk atyjával, Maróttal, a ki
nem Biharban, hanem Veszprém "várában
lakott. A királyi jegyzőt tehát az a súlyos
vád érhetmé, hogy 6 is csak az udvari
dók d: li eredetű emlékeit ala¬
a
pluk volna
lett csak
tudós kírályi jegyző róla nem vett tudo- ©
mást. Szerinte a Munkácson és Ungon át
jövő magyarok Szalán vezértől kértek kér ap
kulacs dunavizet s Alpár homokjanak java“
fiivebol egy nyalábot Midőn Arpad kö¬
vetei az ajándékul küldött tizenkét fehér"
lóval (!) s ugyanennyi tevével, kún gyer¬
mekkel és leánynyal, hölgymenyéttel, nyuszt¬
bőrrel és aranyos köntössel ehhez még a
Sajóig terjedő föld átengedését is kieszkö¬
zölték, Árpád örömében három napig tartó
lakomát tartott. Ezután vezérei foglalni
kezdtek, s mikor az ország északi részén
végeztek,
földet kérték, sőt Mén-Marót bihari kozár
fejedelembe is belekötöttek. A bulgár Sza¬
lant már a Tisza alsó folyásáig szorítot- 9
Szalántól a Zagyváig terjedő
ták, midőn megtudta, hogy a sok ajándék
tulajdonképpen országa ára volt.
Közben a hadi műveletek hosszú sora
foglalkoztatja az olvasót ; de a szerző még
így sem tud k
kította át. Ámde nem szabad felednünk,
hogy nála a bihari kozár nép emléke is
megvan; sőt arról ís tudott, hogy szom¬
szédságukban laktak azok a székelyek. a
kik szerinte egykor szintén Attila király
népei voltak és a honfoglaló magyarsághoz
ellen | i
Mi mar tudjuk, hogy a kozárok nem Bihar¬
ban, hanem keleten, a Meotis vidékén
laktak, a hol velük csakugyan háborúba
keveredett az a kozár-kabar néprész, a
mely keleten a magyarokhoz csatlakozott,
ítt nyugaton hazát foglalni segített, a hon¬
foglalás befejezése után pedig székelylyé
lett, vagyis előbb a dunántúli és alföldi
déli, a bihari keleti s utóbb az erdélyi vé¬
BIE Les
gek Grségére telepittetett. A kirdlyi jegyző
tehát a kozdr-kabar eredetű erdélyi széke¬
lyek hagyományait ismerte. Ezekből hiive¬
lyezte ki eredeti nemzeti nevüket, a kozár¬
ság belháborújának és a székelylyé lett kozár
annyira
teni, hogy a foglalás alapját képező naiv
monda eltorzított iziileteit fel ne ismernénk.
Lárjuk, hogy a követek a mondai felfogás
értelmében itt is megszerzik a foglalás jel¬
képeit. De mivel a jelképek értelmét a ki¬
rályi jegyző nem ismerte, a nála együgyűbb
krónikások gyakorlatától eltérve, nem a ha¬
gyomány homályosnak, sőt értelmetlennek
is tetsző ódon előadását követte, hanem sa¬
ját felfogását érvényesítve, a mondát) sza¬
badon alakította Az így létrejött kétes ér¬
tékű eredményben szaporodtak aztán meg a
fehér lovak, a jelvények közül pedig kima¬
radt a föld, melyet itt a dunavizzel és al¬
pári fűvel együtt átengedett Sajó-vidék van
hivatva helyettesíteni.
178
elem emlékeit. Azt azon¬
ban már nem tudta megállapítani, hogy
az emlékezetes események szintere nem Bi¬
harban, hanem keleten, a magyarok déli
M idéki koz
zár földön volt. Sör mivel az udvari ének¬
mondók dunántúli emlékeket ápoló csacska
énekeit kellő figyelemre nem méltatta, arról
sem tudott beszámolni, hogy a kozárokkal
háboruskodó keleti székelyek miért tartották
iy iy by
magukat Attila hun király eggye népeinek.
E Rovasoke a ékely
hagyományok felé irányítottak mindet
XII-XIII. századi magyar krónikást. Ezért
a királyi jegyző sem térhetett ki előlük ; de
a mi tudomására jutott, azt mind félre¬
értette és ae ee hogy “>
es
ar