Stranica 206 [206]
kült színtén a nyugati végek fia volt, mert
azok a Szent¬
k származtak
hiszen
Istvan-kori regösök, a kiket a nép a nyu¬
gati avar határ mentén utánzott és utánoz
még ma is.
Ha tehát a kirdlyi udvar énekmondói az
avar végek tájáról származtak, akkor a
hun és avar hagyományok e végek pusztu¬
lása után sem veszhettek el. Sőt volt e ha¬
gyományok fennmaradásának egy másik
fontos biztosítéka is. Ez a határőrök végbe¬
lit jelentő közös székely neve volt. A Duna
közti
és Dráva avar és gepid székelység
r ásán. szin¬
háborúkban
törmelékeik
lyek a IX. századi nyugoti
tönkretétettek s itthon maradt
végleg a magyarságba olvadtak, a közös
székely hagyomány egészen a kabar-szé¬
kely szomszédokra szállt.
Az észrevétlenül
nyok sorsa ezzel még nem volt megpecsé¬
SEEN
alakuló gy
telve. Mert a közös székely név idővel
csakis úgy tudta elhomályosítani az ava¬
rok és kabarok nevét, hogy időközben a
germán és filláv elemekkel is tarkázott szé¬
kely határőrségek egészen
Ha tehát a nyelvi átalakulás után a hun
tén székelyek őrködtek. Az a
tudniillik, a mely innen, a déli végekről, a
drávamelléki tájszólást és a szomszédos
nyugoti őrség mentén kialakult népi regő¬
lést a XI. századi áttelepítés alkalmával az
erdélyi keleti határra magával vitte. Ez a
székelység szintén csatlakozó volt. A ki¬
vándorlásra készülő magyarság keleti ko¬
A
zár még az í-teng
mellett elvált és kabar néven a magyarok
nyolczadik törzse lett. E néptoredék már a
IX. században elmagyarosodott, de. külön
ön jog¬
szokásait továbbra is megtartotta. Ezért a
hét magyar törzs felbomlása után is meg¬
nemzetiségét, törzsi szervezetét és kül
maradt külön néptörzsnek, az erdélyi ma¬
gyarság, szászság mellett szereplő külön
harmadik nemzetnek. Székelykedésük kato¬
nai törvényeit II. Ulászló a XV. század végén
kénytelen volt újra megerősíteni, Verbőczy
pedig kénytelen volt kimondani, hogy a
Hármaskönyv reájuk nem vonatkozik, mert
steljesen külön tör kásokk
n szóba jött, akkor a hu¬
nyelvi értelem
nok és székely utódaik már csakis magya¬
rok lehettek. Így váltak aztán a magyarok
is észrevétlenül hun-utédokkd, s mikor a
hunok és magyarok ősei már azonosak
voltak, a hunok, székely és magyar hun¬
utódok hagyománya is teljesen összefolyt
A mi aztán így összekeveredett, azt nem
tudta többé szétválasztani sem énekmondó,
sem krónikás.
Mivel a rendkivül nagy arányokban ki¬
alakuló pogánykori hagyományokat króni¬
kásaink csak a XIII. század első negyedé¬
ben kezdték egész terjedelmükben
figyelni és irott betűvel is megrégziteni, a
mondai tévedések koráról és a két-három¬
száz éves állandó alakulás hosszú folyama¬
tának részleteiről ma már a tudomány nem
tud pontosan beszámolni. Ezért a magunk
részéről csak azt kívánjuk kellő figyelemre
tott megői
zői azok a regésdk voltak, a kik
yekkel és
élnek ... az örökségekben és tisztségekben
egymás közt régi szokás alapján törzsek,
nemzetségek és nemzetségi ágak szerint ré¬
Ezért a ha¬
gyományt szerfelett tiszteletben tartották s
a hagyománynyal olyan örökséget is meg¬
szesednek és osztozkodnak.
szereztek, a melynek csakis a közös székely
lehettek biiszke birtokosaivá.
Ez az örökség a hun-eredet mondája volt,
melyet a dunántúli avar végek termeltek és
a melyet e végek csak akkor engedtek át
közös székely tulajdonná, mikora kabarok
és avarok külön fajisága már homályo¬
sodni kezdett. Mikor pedig az avar-széke¬
név révén
168
már szár knál fogva is
sabbak lehettek a hunok, az avar és kabar
székelyek történetével összeforrt magyar tör¬
sorban nekik köszönhető, hogy az Árpád¬
ház történetének kezdetein a nemzeti monda¬
költésnek elvégre olyan ragyogó glóriája
tündökölt, a melyhez foghatóval egyetlen
európai uralkodó-család sem dicsekedhetett.
Az Árpádház dicsőítése mar monda-fej¬
lődés eredi
énye volt. Midőn a g
hazát foglalt, a törzsi szervezet még hét
kül
tudjuk, hogy mindig vérségi alapon gyara¬
podott és terült olyan társadalommá, a
álló részre tagolta. E szervezetről pedíg