Stranica 206 [206]
OCR
kült színtén a nyugati végek fia volt, mert azok a Szentk származtak hiszen Istvan-kori regösök, a kiket a nép a nyugati avar határ mentén utánzott és utánoz még ma is. Ha tehát a kirdlyi udvar énekmondói az avar végek tájáról származtak, akkor a hun és avar hagyományok e végek pusztulása után sem veszhettek el. Sőt volt e hagyományok fennmaradásának egy másik fontos biztosítéka is. Ez a határőrök végbelit jelentő közös székely neve volt. A Duna közti és Dráva avar és gepid székelység r ásán. szinháborúkban törmelékeik lyek a IX. századi nyugoti tönkretétettek s itthon maradt végleg a magyarságba olvadtak, a közös székely hagyomány egészen a kabar-székely szomszédokra szállt. Az észrevétlenül nyok sorsa ezzel még nem volt megpecsé SEEN alakuló gy telve. Mert a közös székely név idővel csakis úgy tudta elhomályosítani az avarok és kabarok nevét, hogy időközben a germán és filláv elemekkel is tarkázott szé kely határőrségek egészen Ha tehát a nyelvi átalakulás után a hun tén székelyek őrködtek. Az a tudniillik, a mely innen, a déli végekről, a drávamelléki tájszólást és a szomszédos nyugoti őrség mentén kialakult népi regőlést a XI. századi áttelepítés alkalmával az erdélyi keleti határra magával vitte. Ez a székelység szintén csatlakozó volt. A kivándorlásra készülő magyarság keleti koA zár még az í-teng mellett elvált és kabar néven a magyarok nyolczadik törzse lett. E néptoredék már a IX. században elmagyarosodott, de. külön ön jogszokásait továbbra is megtartotta. Ezért a hét magyar törzs felbomlása után is meg nemzetiségét, törzsi szervezetét és kül maradt külön néptörzsnek, az erdélyi magyarság, szászság mellett szereplő külön harmadik nemzetnek. Székelykedésük katonai törvényeit II. Ulászló a XV. század végén kénytelen volt újra megerősíteni, Verbőczy pedig kénytelen volt kimondani, hogy a Hármaskönyv reájuk nem vonatkozik, mert steljesen külön tör kásokk n szóba jött, akkor a hu nyelvi értelem nok és székely utódaik már csakis magyarok lehettek. Így váltak aztán a magyarok is észrevétlenül hun-utédokkd, s mikor a hunok és magyarok ősei már azonosak voltak, a hunok, székely és magyar hunutódok hagyománya is teljesen összefolyt A mi aztán így összekeveredett, azt nem tudta többé szétválasztani sem énekmondó, sem krónikás. Mivel a rendkivül nagy arányokban kialakuló pogánykori hagyományokat krónikásaink csak a XIII. század első negyedében kezdték egész terjedelmükben figyelni és irott betűvel is megrégziteni, a mondai tévedések koráról és a két-háromszáz éves állandó alakulás hosszú folyamatának részleteiről ma már a tudomány nem tud pontosan beszámolni. Ezért a magunk részéről csak azt kívánjuk kellő figyelemre tott megői zői azok a regésdk voltak, a kik yekkel és élnek ... az örökségekben és tisztségekben egymás közt régi szokás alapján törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint réEzért a hagyományt szerfelett tiszteletben tartották s a hagyománynyal olyan örökséget is megszesednek és osztozkodnak. szereztek, a melynek csakis a közös székely lehettek biiszke birtokosaivá. Ez az örökség a hun-eredet mondája volt, melyet a dunántúli avar végek termeltek és a melyet e végek csak akkor engedtek át közös székely tulajdonná, mikora kabarok és avarok külön fajisága már homályosodni kezdett. Mikor pedig az avar-székenév révén 168 már szár knál fogva is sabbak lehettek a hunok, az avar és kabar székelyek történetével összeforrt magyar törsorban nekik köszönhető, hogy az Árpádház történetének kezdetein a nemzeti mondaköltésnek elvégre olyan ragyogó glóriája tündökölt, a melyhez foghatóval egyetlen európai uralkodó-család sem dicsekedhetett. Az Árpádház dicsőítése mar monda-fejlődés eredi énye volt. Midőn a g hazát foglalt, a törzsi szervezet még hét kül tudjuk, hogy mindig vérségi alapon gyarapodott és terült olyan társadalommá, a álló részre tagolta. E szervezetről pedíg
