Stranica 424 [424]
kérlelhetlen biztossággal dönt halomra minden olyan tudományos színű megállapítást,
melynek meghatározásában a szerzőt nem magának az igazságnak mindenekfölött való
szeretete, hanem — akár öntudatosan, akár öntudatlanul — egyéb érdek vezette. Réz
ismert cikkében — a nagy Oroszbirodalom szétbomlásának tanulságain s Wilson és az
entente követelésein sem okulva — még mindig a népek erőszakos úttörését, a katonai
imperializmust tekinti a nemzetkifejlődés uralkodó társadalmi törvényének. A
Hfuszadik] Sz[azad] következő számában megjelenik Jászitól a Réz hirdette a nemzeti
erőszakelmélet cáfolata, valamint saját, békés tömörülést jelző álláspontjának a vázla¬
ta. Kevéssel utóbb forgalomba kerül A Monarchia jövője, a dualizmus bukása és a
Dunai Egyesült Államok című munkája, melyben a véglegesen békés kibontakozásra
vonatkozó elméletét hazai viszonyainkra gyakorlatilag alkalmazza. Pár nap múlva pi¬
acra jut e sorok írójának a Jásziéhoz hasonló szempontok szerint már tíz évvel ezelőtt
megírott Dunai Konföderáció címet viselő könyve. S ugyanakkor, amikor az államilag
elismert hivatalos tudománnyal ellentétes emez írások a nemzeti erőszak elméletét
okfejtésekkel döntik meg, száguldanak egymás nyomába az erőszakrendszernek végső
gyökérszálait is kiirtani hivatott események: a rettenetes fegyverkezés közepette is
mondhatni, minden vérontás nélkül alakulnak meg a Monarchia romjain magukat füg¬
getlenítő nemzetiségek nemzeti tanácsai, diadalmaskodnak a wilsoni elvek, az éppen
megalakult királypárti magyar kormány mindjárt hatalmát veszíti, s egymásután szü¬
letnek a kis köztársaságok, hogy végül is — remélhetőleg — egyetlen nagy Dunai
Köztársaságba tömörüljenek.
Ám, ha ujjongó örömmel jegyezzük is fel az öldöklő sátáni és az építő isteni elemekből
összetevődött népindulatoknak a pokolitól az emberséges irány felé való visszavonhat¬
lan átterelődését, ez az örvendezés nem tehet bennünket tétlenekké az újjászervezkedés
bokros teendőivel szemben. A magyar nemzetet a Középduna medencéjében (Európá¬
nak a népvándorlás kezdete óta a mai világháború végéig ez állandóan leginkább ve¬
szélyeztetett helyén) eddig az bírta megtartani, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági
fejlődés elkerülhetlen változásait — a változások ellen mindenkor nagy számmal tilta¬
kozó pogány Gyulák vagy önhaszonleső Pecsovicsok dacára — kellő időben fölismer¬
ve, azokhoz okosan alkalmazkodott, még mielőtt arra világpolitikai környezete nemze¬
ti léte megsemmisítése árán kényszeritette volna őt. A régi magyar államszerkezet vér¬
ontó világviaskodás végén összeomlott, hogy a magyar nemzet már ezeréves élete kül¬
ső megsemmisülésének veszélyét elkerülve, újjászülessen. Van azonban a megsemmi¬
sülésnek, az államot erőszakkal széttagoló és letipró külső módján kivül egy belső,
kulturális módja is, mely a nemzetnek erkölcsi világmisszióját, népnevelő jelentőségét,
gazdasági s majdan politikai életképességét bénítja meg. Nos, — ha nem is katonai
erényeinknek, hanem az emberiségi fejlődésnek következményeként — minél bizo¬
nyosabban elvonultak fejünk fölül a külső megsemmisülés villámfelhői, annál kön-¬
nyebben k6zelithetiink a belső megsemmisülés örvényei felé.
A hadviselő felek közötti pártkülönbség nélkül a világ minden népe azt hangoztatja,
hogy e rettenetes idők nem múlhatnak el egyfelől a közállapotoknak a viselt szenvedé¬
sekért némi kárpótlást nyújtó megjavulása, másfelől a politikai és közgazdasági viszo¬
424