Stranica 423 [423]
Jászi mindazt, ami jönni fog s ugyancsak idejében s ugyancsak helyesen — kicsinylés,
lenézés, üldözés közben törhetetlenül ragaszkodva igazságaihoz — mutatta meg a ki¬
vezető utat is. Merőben és élesen különbözik az ő terve az osztrák , álföderációs" és
centralista kísérletektől. Formájában is kiváló, lelkes és érdekes könyvének egyik leg¬
sikerültebb része a polémia, melyet Renner Károlylyal, az osztrák-német szocialisták
egyik vezérével folytat, akinek előbb megjelent könyvének álláspontjáról meggyőző¬
en mutatja ki, hogy éppen azért tarthatatlan, mert nem jelentené a szövetségben részt¬
fajtájú germanizáló bécsi centralizmust szolgálná.
Renner tervét, helyesebben azokat a vezető eszméket, melyeket szintén több mint fél¬
századdal ezelőtt, 1860-iki turini emlékiratában hangoztatott Kossuth Lajos, inkább
arra tartja alkalmasnak Jászi, hogy szerintük igazodjék az egyes szövetséges államokon
belül a nemzetiségi kérdés rendezése: tehát teljes kulturális, közigazgatási és törvény¬
kezési szabadságot adva nekik a saját ügyeik intézésére. Még a háború előtt, a nemzeti
államokról és a nemzetiségi kérdésről szóló könyvében — már ebben szó volt a jövő
Európai Egyesült Államokról — a minimális nemzetiségi programmot Jászi úgy fejez¬
te ki, hogy: jó iskola, jó közigazgatás, jó bíráskodás kell a nép nyelvén és el kell is¬
merni minden nemzetiségnek azt a jogát, hogy nyelvét, kultúráját szabadon fejleszthe¬
ti. Hol volnánk ma, ha akkor, 1912-ben a magyar politika hallgatott volna Jászira; nem:
ha Kossuth Lajosra és igazi híveire hallgatott volna!
Kossuth Lajos azonban a Soviniszta demagógok száján üres jelszó lett. Jászi pedig
, hazaáruló" volt. Ó, most már nem hazaáruló; most már csak , ideológ" és , elméleti"
tudós, esetleg fantaszta. Ezt az elméleti embert 1914. december havában megkérdezte
egy újság a háború vége vagy kimenetele felől s Jászi igy felelt: , Én csak azt tudom,
hogy ez a háború európaszerte az ancien regime utolsó fellobbanása és belőle nem ő,
hanem a demokratikus erők még ma nem is sejtett tavasza fog kivirágozni: általános
választójog és nemzeti egyenjogúsítás idehaza, a pacifista nemzetköziség szelleme a
külpolitikában".
Olvassuk el, vajjon mit mondott ugyanakkor Tisza és Apponyi és Andrássy s akkor
valóban teljes jogosultságot kap a kérdés: kicsoda hát a reálpolitikus?
Megjelent:
Pesti Napló, 1918. okt. 20.
György János: Dunai konföderáció
Nem egykönnyen találunk példát rá, hogy tudományos vita végleges eldöntésében a
minden okoskodásnál erősebb tények oly rohanó gyorsasággal és impozáns erővel
adjanak bírói ítéletet, mint a Huszadik Század hasábjain Réz Mihály egyetemi tanár
által csak néhány héttel ezelőtt megindított nemzetiségi vitában." Egyúttal ennél jel¬
lemzőbb esetet alig találunk annak a bemutatására, hogy az események logikája mily
423