Page 358 [358]
Meddig tarthatja infantilizmusban a paternalista állam a saját polgárait? Van-e egy
pont, amikor az emberek maguktól ráébrednek, hogy ez az állapot egyáltalán nem
válik a javukra?
— Amíg az embereknek van mit vesztenitik, addig nem jutnak el erre a pontra — akármi¬
lyen kevés is, amit veszthetnek. Kádárék sikerének is ez volt a kulcsa: senki nem volt
jómódú, de az állam és a Párt mindenkiről gondoskodott. Cserébe csak annyit vártak,
hogy az alattvaló ne kérjen részt a hatalomból, ne akarjon dönteni az ország sorsáról,
ne akarjon semmit, hanem hagyja, hogy minden menjen tovább úgy, ahogy addig.
Milyen irányokba indulhat el a magyar társadalom? Milyen forgatókönyveket tart
elképzelhetőnek?
— Ha társadalomtudományokkal foglalkozó kutató lennék — tehát komoly tudós —, nem
merném megkockáztatni, hogy prognózist állítok fel. Túl gyorsan változik a világ, túl
sok a bizonytalansági tényező, tehát bárhonnan jöhet a változás: akár a technológiai
innováció, a versenyszféra mozgása, a klímaváltozás, vagy a nagyhatalmak viszony¬
változásai 15 összedönthetik egy ilyen kis országban a puha diktatúrát. Ahogy 1989-90¬
ben sem a magyarok csinálták meg a forradalmukat, hanem a világpolitikai folyamatok
és maga a kommunista párt engedték meg a rendszerváltást. Viszont nem komoly tu¬
dós vagyok, hanem egy link író, fikcióban utazom, tehát ez a prognózisom, illetve eze¬
ket a verziókat tartom lehetségesnek:
1. Párszáz év alatt mi is végigjárjuk azt az utat, amit az angolok, hollandok, dánok stb.
szintén évszázadok alatt tettek meg, mire a középkorból és a hűbériségből eljutottak a
hatalommegosztás, a szolidaritás, a jogállamiság kultúrájáig. Nekünk talán gyorsabban
fog menni, mert látjuk magunk előtt az ő példájukat; sőt a legképzettebb és a legmoz¬
gékonyabb magyarok már régóta náluk dolgoznak.
2. Akkora sokk éri a népet, ami után többé nem akarja ismételni a múltat, és engedi,
hogy külföldi felügyelettel kiépüljön az az intézményesség és az az oktatás, ami már
nem alattvalókat, hanem polgárokat nevel. Így jártak a németek 1945-ben — ilyesmit ne
kívánjunk, de ez is lehetséges.
3. Ez a verzió a szerencse. A karizmatikus vezetőt, tehát apukát igénylő magyar népet
szerencse éri, és a következő vezére felvilágosult abszolutista lesz (esetleg a jelenlegi
vezér változik meg valami csoda folytán). Ő is erős kezű, sármos és tehetséges takti¬
kus, amilyenek általában a sikeres vezérek, csakhogy miközben fenntartja az uralmát
és a karizmáját, nem Ázsia és a középkor felé, hanem a polgárosodás és az európai
szellemiség felé vezeti a népet. Ahogy némelyik 18. századi uralkodó azt elkezdte.
4. Mire észbe kapunk, egy természeti kataklizma, népvándorlás, atomháború vagy klí¬
makatasztrófa elsöpör minden eddigi keretet, így az egész kérdés értelmetlenné válik.
358