Mintha a regényei tükröt tartanának a mai magyar társadalom elé. A kis reccs,
amely egy alternatív jelenben játszódik, igen radikális diagnózist állít fel. A fohos a
kommunizmus győzelme miatt hagyja el Magyarországot, mert nem bír országha¬
tárok és ellenségek, hatalom és társadalmi különbségek nélkül élni. Ilyen sivár képet
mutat a hazai elit? Ilyen lenne Magyarország?
— Nincs az a fikció, amit a valóság ne űberelhetne, mert ember olyat kitalálni nem tud,
aminél vadabb dolgok ne következhetnének be. Szerintem, amiben most élünk, az még
A kis reccsnél is meredekebb. 2011-ben írtam, és akkor nem hittem volna, hogy olyas¬
mik történhetnek, amik azóta megtörténtek. De ez nem a hazai elit látlelete, mert az elit
nem a semmiből jön, hanem ők a lakosság esszenciája. Vagy mondhatom azt is, hogy a
nemzet esszenciája. Bármit is követnek el, az csak olyasmi lehet, amit mi magunk is
elkövetünk — esetleg a lépték különbözik. A kiskapuink, apró csalásaink, protekcióink,
hálapénzeink, füllentéseink, apró szolgálataink, mellébeszéléseink, csúsztatós játszmá¬
ink csupa olyasmi, amit ők is csinálnak, aztán persze a nagy emberek példája jól látha¬
tó, és az visszahat a társadalomra, szóval a népre, tehát ránk, és ettől még hitványabbak
leszünk, és még elvetemültebb elitet termelünk ki. A folyamat gerjeszti önmagát, és az
ilyesmi rendszerint csúf véget ér, szóval nem vagyok optimista.
Viszont a művészetnek többletet ad ez a romlottság: a jog, a törvények és az emberi
viszonyok ellentétes működéséből adódó kettős beszéd az irodalom számára az árnya¬
latok, a kifinomultság és a jelentések gazdagsága. Olyasmink van ezáltal, amit egy
őszintébb viszonyok között élő nyugat-európai nem ért meg — bár nekik is vannak dol¬
gaik, amelyek viszont nekünk nincsenek.
Az 1968-ban játszódó Tankom főhőse egy infantilis katonatiszt, aki imád színes mű¬
anyag katonáival játszani, Kádár segédtolmácsaként mégis belecsöppen a nagypoli¬
tikába, amiből persze nem ért semmit, Őszintén hisz az állam mindenhatóságában,
Kádárban egy szerető és szerethető apát lát. Ön szerint milyen felelősség terheli a
kisembert, aki a regényhőshöz hasonlóan félig-meddig tudtán kívül, de ha akarom,
félig-meddig tudatosan csúszik ebbe a szerepbe?
— A felelősség nehezen értelmezhető olyan emberek esetében, akik előtt nincs alterna¬
tíva. Aki olyan családban, olyan iskolában, olyan faluban nőtt fel, és mindig is olyan
munkahelyeken dolgozott, ahol nem ő dönt a sorsáról, hanem atyai vezetők, ott nem
kérhetünk számon felelősséget. És ott sem, ahol az érték nem a közügyekben való
részvétel, hanem a polgármestertől érkező ingyen tűzifa és az állampárttól érkező kará¬
csonyi utalvány, meg ott sem várhatunk el felelősségvállalást, ahol nem kereshetnek
elég pénzt a házépítéshez, viszont kaphatnak támogatást az államtól, ha jó összekötte¬
téseik vannak, és ott sem, ahol el sem tudják képezni, hogy lehetséges a kiút ebből az
egészből, ahogy azt sem, hogy léteznek társadalmak, ahol nem alattvalóként élnek az
emberek.
Ez a kultúra minden egyeduralom alapja, és jelenleg a magyar kultúra jórészt ilyen. És
aki itt így akar uralkodni, az tesz is azért, hogy a lakosság ilyen állapotban maradjon.