Oldal 283 [283]
lamin, mindig jobban éreztük magunkat, ha volt még legalább egyvalaki, aki velünk
együtt rosszalkodott. Mintha a tettestárs jelenléte felére csökkentené bűnünk súlyát.
Környezeti válsággal kapcsolatos tétlenségünknek azonban a fentieken kívül van még
legalább egy oka. Egy olyan ok, amiről nem szeretünk beszélni, amit még önmagunk
előtt is letagadunk, ha tehetjük: tetteink szörnyű következményeinek láthatatlansága.
Cikkemben nemcsak azért szeretnék erre koncentrálni, mert méltatlanul kevés figyel¬
met kap, hanem azért is, mert ennek legyőzése önmagában is sokat javithatna a helyze¬
ten és jobb hellyé változtathatná bolygónkat.
Gyakran a leghétköznapibb tetteinknek is szörnyű következményei vannak. Amíg
azonban ezek láthatatlanok, addig nem érezzük szükségét annak, hogy változtassunk
cselekedeteinken. Láthatatlanság alatt nem az ismeretlenséget értem. Éppen ellenkező¬
leg: a legnagyobb gond azokkal a tetteinkkel van, amelyek következményei viszonylag
jól ismertek, csak éppen nem akarunk tudomást venni róluk. Láthatatlanná teszik, és
mi 1s szeretnénk láthatatlannak gondolni őket, mert így sokkal kényelmesebb. Ha be¬
csukjuk a szemünk, elfordítjuk a fejünk, és bezárjuk a szívünk, akkor minden mehet
tovább a régiben, és nem kell tetteinken elgondolkodnunk, semmi szükség megváltoz¬
tatni őket. A problémákat láthatatlanná tettük, a világban látszólag tehát minden rend¬
ben van, így nincs ok az aggodalomra, sem pedig jól bevált szokásaink erkölcsi újra¬
gondolására.
Bemegyünk egy üzletbe, leveszünk a polcról egy terméket, hazavisszük, majd a cso¬
magolás (plusz esetleg a termék maradéka) a kukába kerül. A hulladékot elszállítják, a
termék pedig legközelebb ismét elérhető lesz a boltban. Látszólag minden rendben
van, senkinek sem okoztunk kárt, vásárlásunknak semmilyen erkölcsi következménye
nincsen. A következőkben felsorakoztatott és az ezekhez hasonló kínos kérdésekről
igyekszünk megfeledkezni.
283