Stranica 274 [274]
fenntartható fejlődés gondolatkörének etikai implikációja is van. Egyrészt az, hogy a
jelenlegi gazdasági növekedés nem fenntartható, azaz fenntarthatatlan, s ez rossz. Más¬
részt az, hogy a fenntarthatóság a kívánatos, a morálisan helyes és jó állapot. Tehát a
fenntartható fejlődés paradigmája burkoltan tartalmaz egy erkölcsi felszólítást arra
vonatkozóan, hogy minden embernek a fenntartható fejlődés megvalósulása érdekében
kell cselekednie.
Az etikai imperatívuszok mindig az egyes embert szólítják fel egy meghatározott ma¬
gatartásra. Például Hans Jonas a fennmaradás imperatívuszát a következőképp fogal¬
mazta meg: ,,Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai összeegyeztethetők legyenek a
valódi emberi élet földi megmaradásával". Ennek mintájára a klasszikus fenntartható¬
sági definíciók is megfogalmazhatók erkölcsi parancsként: , Cselekedj úgy, hogy cse¬
lekvésed hatásai elégítsék ki a jelenleg élő generációk szükségleteit, anélkül, hogy
közben veszélyeztetnék a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék
szükségleteiket", illetve: ,,Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai biztosítsák az em¬
berek számára a folytonos szociális jólét elérését, anélkül, hogy cselekvésed az ökoló¬
giai eltartóképességet meghaladó növekedést eredményezne."
A fenntartható fejlődés rendkívüli jelentősége abból fakad, hogy megőrzi a modernitás
alapvető célját, azaz a jólét folytonos növelését, azonban ezt egy növekedési korláttal
egészíti ki. Brundtland korlátozó tényezőként a jövő nemzedékek szükségleteit, míg
Daly az ökológiai eltartóképességet emeli ki. Ez utóbbi pedig az ökológiai lábnyom
segítségével számszerűsíthető. Azonban már itt érdemes kiemelni, hogy minél na¬
gyobb régióra alkalmazzuk az ökológiai lábnyom fogalmát, annál inkább csak egy
félrevezető átlagértéket kapunk. Az átlagolás pedig elmossa az egyedi különbségeket,
ahogy arra Beck is felhívta a figyelmet: , Aki az átlagra kérdez, már ezzel is kizárja
társadalmilag egyenlőtlen veszélyeztető helyzetek létezését. Nem léteznek-e csoportok
és életfeltételek, amelyek számára az ’atlagban nem aggasztó" ólom- stb. tartalom ép¬
penséggel életveszélyes?"
Ráadásul a cselekvők (emberek, nemzetek, osztályok) mindig lokálisak, akiknek a
befolyása nagyon különböző mértékű. Például a világ vagyonának az 50%-val rendel¬
kező nagytőkések kis csoportja rendkívüli befolyással rendelkezik. Mint általában a
befolyásos szereplők, 6k is arra törekszenek, hogy önös érdekeiket univerzális értékek¬
kel leplezzék. Így például a nagytőke nem azon érdekét hangsúlyozza, hogy bőségesen
legyen olcsó munkaerő a fejlett világban, hanem olyan univerzálisnak feltüntetett ér¬
tékről beszél, mint a nyílt társadalom vagy a határok nélküli országok megteremtése.
2. A túllövés megoszlása
Az emberiség környezeti hatása az 1980-as évek közepén érte el a Föld biokapacitását,
azóta az ökológiai hiány folyamatosan nő. 2010-ben az emberiség ökológiai lábnyoma
50%-kal haladta meg a Föld biokapacitását." A becslések szerint a 200%-os túllövést
(overshoot) 2030-ra érjük el. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak az ökológiai láb¬
274