OCR
fenntartható fejlődés gondolatkörének etikai implikációja is van. Egyrészt az, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés nem fenntartható, azaz fenntarthatatlan, s ez rossz. Másrészt az, hogy a fenntarthatóság a kívánatos, a morálisan helyes és jó állapot. Tehát a fenntartható fejlődés paradigmája burkoltan tartalmaz egy erkölcsi felszólítást arra vonatkozóan, hogy minden embernek a fenntartható fejlődés megvalósulása érdekében kell cselekednie. Az etikai imperatívuszok mindig az egyes embert szólítják fel egy meghatározott magatartásra. Például Hans Jonas a fennmaradás imperatívuszát a következőképp fogalmazta meg: ,,Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai összeegyeztethetők legyenek a valódi emberi élet földi megmaradásával". Ennek mintájára a klasszikus fenntarthatósági definíciók is megfogalmazhatók erkölcsi parancsként: , Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai elégítsék ki a jelenleg élő generációk szükségleteit, anélkül, hogy közben veszélyeztetnék a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket", illetve: ,,Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai biztosítsák az emberek számára a folytonos szociális jólét elérését, anélkül, hogy cselekvésed az ökológiai eltartóképességet meghaladó növekedést eredményezne." A fenntartható fejlődés rendkívüli jelentősége abból fakad, hogy megőrzi a modernitás alapvető célját, azaz a jólét folytonos növelését, azonban ezt egy növekedési korláttal egészíti ki. Brundtland korlátozó tényezőként a jövő nemzedékek szükségleteit, míg Daly az ökológiai eltartóképességet emeli ki. Ez utóbbi pedig az ökológiai lábnyom segítségével számszerűsíthető. Azonban már itt érdemes kiemelni, hogy minél nagyobb régióra alkalmazzuk az ökológiai lábnyom fogalmát, annál inkább csak egy félrevezető átlagértéket kapunk. Az átlagolás pedig elmossa az egyedi különbségeket, ahogy arra Beck is felhívta a figyelmet: , Aki az átlagra kérdez, már ezzel is kizárja társadalmilag egyenlőtlen veszélyeztető helyzetek létezését. Nem léteznek-e csoportok és életfeltételek, amelyek számára az ’atlagban nem aggasztó" ólom- stb. tartalom éppenséggel életveszélyes?" Ráadásul a cselekvők (emberek, nemzetek, osztályok) mindig lokálisak, akiknek a befolyása nagyon különböző mértékű. Például a világ vagyonának az 50%-val rendelkező nagytőkések kis csoportja rendkívüli befolyással rendelkezik. Mint általában a befolyásos szereplők, 6k is arra törekszenek, hogy önös érdekeiket univerzális értékekkel leplezzék. Így például a nagytőke nem azon érdekét hangsúlyozza, hogy bőségesen legyen olcsó munkaerő a fejlett világban, hanem olyan univerzálisnak feltüntetett értékről beszél, mint a nyílt társadalom vagy a határok nélküli országok megteremtése. 2. A túllövés megoszlása Az emberiség környezeti hatása az 1980-as évek közepén érte el a Föld biokapacitását, azóta az ökológiai hiány folyamatosan nő. 2010-ben az emberiség ökológiai lábnyoma 50%-kal haladta meg a Föld biokapacitását." A becslések szerint a 200%-os túllövést (overshoot) 2030-ra érjük el. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak az ökológiai láb274