Stranica 275 [275]
nyomunk folyamatos növekedésével, hanem a biokapacitás folyamatos csökkenésével
is szembe kell néznünk. A Föld biokapacitása jelenleg az 1970-es értéknek csak a
8090-a." 2013-ban az egy főre eső ökológiai lábnyom 2,8 globális hektár volt, miköz¬
ben minden emberre átlagosan 1,5 hektár jutott. Ez a deficit is mutatja, hogy több erő¬
forrást használunk és több hulladékot termelünk, mint amennyit a Föld biokapacitása
hosszútávon lehetővé tesz.?
Magyarország egy lakosának ökológiai lábnyoma 2,92 globális hektár és az ország
rendelkezésére álló biokapacitását személyenként 0,75 globális hektárral hasznosítjuk
túl. A legmagasabb ökológiai lábnyomú országok csökkenő sorrendben a következők:
Luxemburg (ökológiai lábnyom: 15,82 globális hektár/fő, deficit: -14,14 globális hek¬
tár/fő), USA (OL: 8,22, deficit: -4,46), Kuvait (OL: 8,13, deficit: -7,58), Egyesült Ki¬
rályság (ÖL: 7,93, deficit: -7,37). Ezzel szemben a világ legkisebb ökológiai lábnyomú
országai: Etiópia (OL: 1,02, deficit: -0,44), Angola (OL: 0,93, ökológiai többlet:
+1,61), Afganisztan (OL: 0,79, deficit: -0,3), Banglades (OL: 0,72, deficit: -0,32) és
Eritrea (OL: 0,49, ökológiai többlet: +0,88). Érdekes, hogy a fentebb említett országok
többsége ökológiai deficitben van, azaz fenntarthatatlan életformát követ. Ez azt mutat¬
ja, hogy nemcsak a gazdag, nagy fogyasztású országok, hanem a szegény országok is
lehetnek fenntarthatatlan pályán. A szegény és kis ökológiai lábnyomú országok egy¬
részt demográfiai okok miatt (népességrobbanás, magas népsűrűség), másrészt a sze¬
génységből következő környezetpusztító életforma (pl. erdőirtás, túllegeltetés, túlhalá¬
szás stb.) okán kerültek ökológiai deficitbe.
Ökológiai többlettel általában a ritkán lakott, nagy biokapacitású országok rendelkez¬
nek, mint Kongó (OL: 1,96, többlet: +9,63), Bolivia (OL: 2,96, többlet: +13,77); Bra¬
zilia (OL: 3,71, többlet: +5,97), Finnország (OL: 5,87, többlet: +7,57), Kanada (OL:
8,17, többlet: +7,83) és Ausztrália (OL: 9,31, többlet: +7,26). Ezek az országok nem
belső és immanens, hanem a fentebb említett külső és esetleges okok miatt fenntartha¬
tóak. Vannak azonban olyan országok, amelyek kimondottan törekszenek arra, hogy
fenntartható életformát folytassanak, mint például Costa Rica, ahol az ökológiai láb¬
nyom 2,84 globális hektár/fő, bár az ország még mindig ökológiailag deficites -1,31
globális hektár/fő értékkel."
3. A fenntartható fejlődés útjai
Az emberiség fenntarthatóságát alapvetően két különböző úton lehet megvalósítani:
politikai globalizmus vagy lokalizmus által. A fenntartható fejlődés jelenleg uralkodó
értelmezése a politikai globalizmusra épül, miszerint ahhoz, hogy az emberiség mint
egész fenntarthatóvá váljon, egy egységes modellt kell követni. Ebből a nézetből az
következik, hogy minden egyes embernek erkölcsi kötelessége a viselkedését a globá¬
lis fenntarthatóság homogén és univerzális modelljéhez igazítani. A globalista értelme¬
zés összhangban van a jelenleg uralkodó neoliberális állásponttal, mely szintén eltekint
az individuum és az emberiség között meglevő számtalan köztes közösségtől. Vélemé¬
nyem szerint ez a megközelítés veszélyes és nehezen kivitelezhető helyzetet eredmé¬
275