Stranica 264 [264]
OCR
gónk nem képes eltartani 7-8 milliárd embert vagy annál is többet biológiai kapacitásainak súlyos és visszafordíthatatlan fogyatkozása, az ökoszisztémák összeomlása nélkül. Az emberiség létszámának csökkenését pedig nagy valószínűséggel csak a nélkülözés szélsőséges formái által gerjesztett háborúk, járványok, valamint a bekövetkező természeti katasztrófák (fajpusztulás, klímaváltozás) fogják kikényszeríteni, mert a tudatos önkorlátozásról szóló globális megegyezés egyelőre kilátástalannak tűnik. A kimerülő természeti források korlátlan helyettesíthetőségével kapcsolatos techno-optimista képzelgésekre nem érdemes szót vesztegetni. Semmi kétség, a technológiai gondolkodás küszöbön álló forradalmának hatalmas szerepe lesz civilizációnk túlélésében — vagy összeomlásában, amennyiben a fordulatra tett kísérlet megtörik a politikai—gazdasági intézményrendszer ellenállásán. Mert a még több, még hatalmasabb, még gyorsabb és még pusztítóbb beavatkozás eszközeit nem a tudomány fejlődése adja a kezünkbe — a tudomány éppenséggel fejlődhetne egészen más irányba is —, hanem a hatalomközpontú ipari állam és a növekedés-kényszertől űzött kapitalista gazdasági rend működésének kérlelhetetlen logikája kényszeríti ki. A , fenntartható fejlődés" jelszava a hatékonyság: az erőforrások gazdaságosabb kiaknázása a stabil, vagy növekvő teljesítmény érdekében. Az ökológiai rendszerváltozás jelszava ezzel szemben a szabad technológiaválasztás, a felszabadulás a bőség alól. A , szabad technológiaválasztás" (mármint a nyereségelvű gazdasági verseny kényszerűségétől szabad) utat nyit a kíméletes, a környezethez rugalmasan alkalmazkodó, kisléptékű, egészséges és az emberi kreativitást ösztönző — nem pedig helyettesítő — eljárásoknak. A , felszabadulás a bőség alól" arra utal, hogy az élet minőségét nem a fizetőképes kereslet növekedésén mérjük, és értelmét nem a fogyasztásban keressük. Felismerjük, hogy a technika-függő életmód áldásait és a pazarló fogyasztás lehetőségét kárpótlás gyanánt kaptuk — már aki megkapta —, cserébe azért, amit a rendszer nem tud nyújtani: értelmes munkát, tartalmas emberi kapcsolatokat, biztonságot, egészséges környezetet. A fejlődést tehát nem fenntartani kell, mert ami van, az nem fejlődés többé és nem is fenntartható, hanem új alapokon újrakezdeni. 2. Kulturális fejlődés vagy evolúció? De vajon nem merülnek-e fel zavarba ejtő kérdések mindjárt magával a fejlődés közkeletű fogalmával kapcsolatban? Fejlődés és haladás a felvilágosult modernitás jelszavai voltak két évszázadon át, s gyakori emlegetésük, ahogyan ez lenni szokott, nem segitette értelmük tisztázását. Még a haladás-eszmével kapcsolatos posztmodern kétségeinket sem tudjuk tisztességesen megfogalmazni a nélkül, hogy ne próbálnánk előbb kideríteni, pontosan mi az, amiben többé nem hiszünk, amikor szerényen fenntarthatóságot emlegetünk fejlődés helyett. Értelmezési kísérletemhez referenciaként használom a fejlődés-eszme tudós képviselője, az evolúcióbiológus Julian Huxley hetven évvel ezelőtt papírra vetett gondolatait. Az UNESCO célja és filozófiája? megírását az ENSZ kulturális világszervezetének alakulása inspirálta. A mai olvasó számára fontos kordokumentum: elgondolkodhatunk rajta, vajon egy letűnt korszaké, vagy sem. 264
