Stranica 264 [264]
gónk nem képes eltartani 7-8 milliárd embert vagy annál is többet biológiai kapacitása¬
inak súlyos és visszafordíthatatlan fogyatkozása, az ökoszisztémák összeomlása nélkül.
Az emberiség létszámának csökkenését pedig nagy valószínűséggel csak a nélkülözés
szélsőséges formái által gerjesztett háborúk, járványok, valamint a bekövetkező termé¬
szeti katasztrófák (fajpusztulás, klímaváltozás) fogják kikényszeríteni, mert a tudatos
önkorlátozásról szóló globális megegyezés egyelőre kilátástalannak tűnik. A kimerülő
természeti források korlátlan helyettesíthetőségével kapcsolatos techno-optimista kép¬
zelgésekre nem érdemes szót vesztegetni.
Semmi kétség, a technológiai gondolkodás küszöbön álló forradalmának hatalmas sze¬
repe lesz civilizációnk túlélésében — vagy összeomlásában, amennyiben a fordulatra
tett kísérlet megtörik a politikai—gazdasági intézményrendszer ellenállásán. Mert a még
több, még hatalmasabb, még gyorsabb és még pusztítóbb beavatkozás eszközeit nem a
tudomány fejlődése adja a kezünkbe — a tudomány éppenséggel fejlődhetne egészen
más irányba is —, hanem a hatalomközpontú ipari állam és a növekedés-kényszertől
űzött kapitalista gazdasági rend működésének kérlelhetetlen logikája kényszeríti ki. A
, fenntartható fejlődés" jelszava a hatékonyság: az erőforrások gazdaságosabb kiakná¬
zása a stabil, vagy növekvő teljesítmény érdekében. Az ökológiai rendszerváltozás
jelszava ezzel szemben a szabad technológiaválasztás, a felszabadulás a bőség alól. A
, szabad technológiaválasztás" (mármint a nyereségelvű gazdasági verseny kényszerű¬
ségétől szabad) utat nyit a kíméletes, a környezethez rugalmasan alkalmazkodó, kislép¬
tékű, egészséges és az emberi kreativitást ösztönző — nem pedig helyettesítő — eljárá¬
soknak. A , felszabadulás a bőség alól" arra utal, hogy az élet minőségét nem a fizető¬
képes kereslet növekedésén mérjük, és értelmét nem a fogyasztásban keressük. Felis¬
merjük, hogy a technika-függő életmód áldásait és a pazarló fogyasztás lehetőségét
kárpótlás gyanánt kaptuk — már aki megkapta —, cserébe azért, amit a rendszer nem tud
nyújtani: értelmes munkát, tartalmas emberi kapcsolatokat, biztonságot, egészséges
környezetet. A fejlődést tehát nem fenntartani kell, mert ami van, az nem fejlődés töb¬
bé és nem is fenntartható, hanem új alapokon újrakezdeni.
2. Kulturális fejlődés vagy evolúció?
De vajon nem merülnek-e fel zavarba ejtő kérdések mindjárt magával a fejlődés közke¬
letű fogalmával kapcsolatban? Fejlődés és haladás a felvilágosult modernitás jelszavai
voltak két évszázadon át, s gyakori emlegetésük, ahogyan ez lenni szokott, nem segi¬
tette értelmük tisztázását. Még a haladás-eszmével kapcsolatos posztmodern kétsége¬
inket sem tudjuk tisztességesen megfogalmazni a nélkül, hogy ne próbálnánk előbb
kideríteni, pontosan mi az, amiben többé nem hiszünk, amikor szerényen fenntartható¬
ságot emlegetünk fejlődés helyett. Értelmezési kísérletemhez referenciaként használom
a fejlődés-eszme tudós képviselője, az evolúcióbiológus Julian Huxley hetven évvel
ezelőtt papírra vetett gondolatait. Az UNESCO célja és filozófiája? megírását az ENSZ
kulturális világszervezetének alakulása inspirálta. A mai olvasó számára fontos kordo¬
kumentum: elgondolkodhatunk rajta, vajon egy letűnt korszaké, vagy sem.
264