Stranica 168 [168]
A képzelet fenntartásának intézményesítését a politológusok és az antropológusok
nemzetiesítésnek nevezik. Ennek kapcsán állandóan felmerül, hogy e képzelet kimun¬
kálása inkább eszmei-ideológiai erőfeszítés és mobilizáció, és nem teljes ,,indoktrina¬
ciója" a társadalomnak, azaz a nemzeti identitás , társadalmi szétterjesztése” sohasem
teljes. Újabban történészek és szociológusok is vizsgálják a , nemzeti közömbösséget"
mint olyan csoportok sajátját, amelyeket nem ért el a nemzetiesítés, vagy mint amelyek
versengő nemzetiesítések kereszttüzébe kerültek (mint például a csángók vagy a szilé¬
ziaiak), és amelyek e helyzetre látszólag valamilyen sajátos regionális vagy vallási
identitás-építéssel válaszoltak, azonban e csoportok, olykor számosságúk ellenére is,
passzív szereplői a nagy tömegpolitikai folyamatoknak. Létezésük nem a nemzetnélkü¬
li világot mint alternatív valóságot, egy ilyen valóság felépítésének a lehetőségét iga¬
zolja, hanem a nemzetiesítés dinamizmusát, folyamatosságának azt a forrását, hogy
mindig van megfogalmazható célja.
Milyen kihívás éri most, a 21. század elején a nemzetet?
Nos, a kihívások — ha úgy tetszik: , a veszélyek? — abból fakadnak, hogy elkezdődött
egy másfajta , keresztidejű közösség" létrehozása. Ezt a globalizáció számlájára írhat¬
juk, és olyan közösségek megteremtését jelenti, amelyek nem családokban, lakóközös¬
ségekben, kistájakban és egyéb primordiális életközösségekben gyökereznek, hanem
nagy hálózatokban telepszenek meg, amelyek valamilyen univerzalitás-élményt és az
egyetemesség-igéretet közvetítenek a tagjaik felé.
Természetesen nem minden globalizaltnak tűnő közösség egyben elsődlegesen is ,,ha¬
lózatokban élő?" közösség. Parag Khanna Konnektográfia című 2016-os művében a
világvárosokat a , keveredett globális civilizációk inkubátorainak? nevezte." Ebben a
hatalmas keveredésben eltűnik a klasszikus nemzetiesítésben elsődlegesnek tekintett
etnicitas, és fontossá válik a folyamatos és instrumentalizált hálózatépítés, mégis
fennmarad és meghatározó marad az elsődleges életközösségi tényező is. Fennmarad a
, városi tájak" és legendáriumok identitásképző szerepe, amely viszont a nemzetiesités
funkcionálisan új formája is lehet.
Viszont úgy hiszem, hogy a 21. századi nemzetet az az újfajta közösségképződés, ame¬
lyet a hely és életközösség nélküli, csupán célracionális és eszmei közösséget fenntartó
hálózatiság működtet, nem tudja felszámolni.
Harmadik érv: a nemzeti létmód természetessége
A nemzetek születésével és létmódjával foglalkozó irodalomban uralkodó álláspont,
hogy a nemzet konstruált közösség.
Hogy mi , konstruálja", abban megoszlanak a vélemények, de a tényezők listája nagy¬
jából a következő: 1) az állam; 2) a piacok, a kapitalizmus (ahogy ezt Ernest Gellner
elmélete leírja); 3) az elitek, amint azt a legtöbb modernista nacionalizmuselmélet
állítja, de még azon elméletek is, amelyek a nemzetek eredetét a középkori előzmé¬
168