Stranica 168 [168]
OCR
A képzelet fenntartásának intézményesítését a politológusok és az antropológusok nemzetiesítésnek nevezik. Ennek kapcsán állandóan felmerül, hogy e képzelet kimunkálása inkább eszmei-ideológiai erőfeszítés és mobilizáció, és nem teljes ,,indoktrinaciója" a társadalomnak, azaz a nemzeti identitás , társadalmi szétterjesztése” sohasem teljes. Újabban történészek és szociológusok is vizsgálják a , nemzeti közömbösséget" mint olyan csoportok sajátját, amelyeket nem ért el a nemzetiesítés, vagy mint amelyek versengő nemzetiesítések kereszttüzébe kerültek (mint például a csángók vagy a sziléziaiak), és amelyek e helyzetre látszólag valamilyen sajátos regionális vagy vallási identitás-építéssel válaszoltak, azonban e csoportok, olykor számosságúk ellenére is, passzív szereplői a nagy tömegpolitikai folyamatoknak. Létezésük nem a nemzetnélküli világot mint alternatív valóságot, egy ilyen valóság felépítésének a lehetőségét igazolja, hanem a nemzetiesítés dinamizmusát, folyamatosságának azt a forrását, hogy mindig van megfogalmazható célja. Milyen kihívás éri most, a 21. század elején a nemzetet? Nos, a kihívások — ha úgy tetszik: , a veszélyek? — abból fakadnak, hogy elkezdődött egy másfajta , keresztidejű közösség" létrehozása. Ezt a globalizáció számlájára írhatjuk, és olyan közösségek megteremtését jelenti, amelyek nem családokban, lakóközösségekben, kistájakban és egyéb primordiális életközösségekben gyökereznek, hanem nagy hálózatokban telepszenek meg, amelyek valamilyen univerzalitás-élményt és az egyetemesség-igéretet közvetítenek a tagjaik felé. Természetesen nem minden globalizaltnak tűnő közösség egyben elsődlegesen is ,,halózatokban élő?" közösség. Parag Khanna Konnektográfia című 2016-os művében a világvárosokat a , keveredett globális civilizációk inkubátorainak? nevezte." Ebben a hatalmas keveredésben eltűnik a klasszikus nemzetiesítésben elsődlegesnek tekintett etnicitas, és fontossá válik a folyamatos és instrumentalizált hálózatépítés, mégis fennmarad és meghatározó marad az elsődleges életközösségi tényező is. Fennmarad a , városi tájak" és legendáriumok identitásképző szerepe, amely viszont a nemzetiesités funkcionálisan új formája is lehet. Viszont úgy hiszem, hogy a 21. századi nemzetet az az újfajta közösségképződés, amelyet a hely és életközösség nélküli, csupán célracionális és eszmei közösséget fenntartó hálózatiság működtet, nem tudja felszámolni. Harmadik érv: a nemzeti létmód természetessége A nemzetek születésével és létmódjával foglalkozó irodalomban uralkodó álláspont, hogy a nemzet konstruált közösség. Hogy mi , konstruálja", abban megoszlanak a vélemények, de a tényezők listája nagyjából a következő: 1) az állam; 2) a piacok, a kapitalizmus (ahogy ezt Ernest Gellner elmélete leírja); 3) az elitek, amint azt a legtöbb modernista nacionalizmuselmélet állítja, de még azon elméletek is, amelyek a nemzetek eredetét a középkori előzmé168
