mélyinterjúk is megerősítik, hogy a magyar nyelv nem elsődleges az identitás megjelö¬
lésében, magyar nyelvtudás nélkül is van magyar identitás.
A magyar identitás megélésének terei
Napjainkban a tengerentúlon a magyar és a magyar származású emberek számára az
etnikai identitás megnyilvánulási, megélési terei, lehetőségeit jellemzően a kulturális
szervezetek (egyesületek, magyar házak, könyvtárak, színjátszó csoportok, cserkészet,
néptánccsoportok), az egyházak, a hétvégi magyar iskolák, sajtótermékek, ünnepek,
szokások stb. nyújtják. Ám ezek nemcsak megnyilvánulási lehetőségek, hanem az et¬
nikai szocializáció színterei is, hiszen az egyén a szocializáció folyamán alakítja ki
identitását.
Kutatásaim alapján megállapíthatom, hogy kevés valóban nagy múltú és jelentős tag¬
létszámú, illetve országos vagy legalább regionális hatókörű egyesület, szövetség mű¬
ködik a magyar közösségekben. Napjainkban is, országoktól függően, több tíz vagy
száz a magyar kulturális, hagyományőrző, érdekképviseleti, jótékonysági szervezetek,
továbbá a magyar házak, könyvtárak, múzeumok, cserkészetek, néptánccsoportok
száma. A fentiek azt is mutatják: annak ellenére, hogy elöregszik az amerikai, a kana¬
dai és az ausztráliai magyarság, mindig van utánpótlás az új kivándorlók és a gyökere¬
iket, magyar etnikai identitásukat felfedező többedgenerációs leszármazottak köréből.
Az is kirajzolódik, hogy Latin-Amerika magyar közösségeinek sorsa — a két nagyobb
múltú és létszámú kivándorlási célországot, Brazíliát és Argentínát kivéve — a legbi¬
zonytalanabb. Mindenhol, de leginkább Latin-Amerikában sorvad, zsugorodik a ma¬
gyar közösség. Hiszen ezen országok, főleg Venezuela, Argentína gazdasági és társa¬
dalmi helyzete nehéz. Itt kifejezetten felmorzsolódás, elvándorlás, visszatelepedés,
, visszidálás" indult meg.
A magyar szervezetek a kezdetektől fogva az etnikai identitás megnyilvánulásának,
megélésének fontos terei. Továbbá az elsődleges társadalmi kötődések (rokonság, ba¬
rátság, szomszédság) mellett erősítették és erősítik a közösség összetartozás-érzését, a
csoportkohéziót.
A diaszpórában az istentiszteletek, misék, az egyházi rendezvények ma is fontos kö¬
zösségi események. A találkozások, a beszélgetések a magyar identitás megélésének
alkalmai. Vannak, akik csak az egyházközségekben és a vallási egyesületekben tudják
vállalni, megélni etnikai identitásukat, vagyis magyar öntudatukat. Számos helyen
működnek az egyházak által fenntartott, vagy részben hozzájuk kötődő kórházak, szo¬
ciális otthonok, szakmai-tudományos archívumok, gyűjtemények, hétvégi és nyári
iskolák.
A tengerentúli magyar egyházközségek, templomok adományokból és ahol az infra¬
strukturális lehetőség adott, terem, apartman stb. bérbeadásából tartják fenn a templo¬
mot és a gyülekezetet. Ennek érdekében az egyházak napjainkban is nemcsak a szakrá¬
lis és nemzeti ünnepeken szerveznek műsort, hanem például Szilveszter, Valentin-nap,