Page 131 [131]
Nagy kérdés, hogy a tabudöntögető Ferenc pápa felfogásával mennyiben tud és/vagy
akar azonosulni a magyar katolikus egyház. Változik-e bármi is benne vagy éppen
olyan külön utas marad-e, mint amilyen mostanság a magyar kormány? Miért van az,
hogy a Magyarországon is tapasztalható népszerűsége mellett hazánkban még az ag¬
nosztikus humanisták, a protestánsok, a zsidók, a krisnások és a buddhisták közül is
sokan jobban azonosulnak Ferenc pápa egyes elképzeléseivel, mint a katolikusok je¬
lentős része, élükön püspökeikkel? Ugyancsak zavarba ejtő az a tény, hogy a katolikus
hívek között még rajongói is alig tudnunk valami érdemlegeset Ferenc pápa rendszer¬
váltó törekvéseiről. A többség számára ő egy aranyos öregúr, aki mindenkit szívélye¬
sen megszólít, mosolyogva meghallgat, megsimogat. Személyéhez nagyon sokak szá¬
mára nem kapcsolódnak reformok, feladatok és a , változtasd meg az élted" parancsa.
És ha igen, az pedig éppen elbizonytalanítja a biztonságos hagyományokra támaszko¬
dókat, akik inkább azt szeretnék, ha ebben a viharos, válságos és , szabadságharcos"
időben egy határozottan, kemény kézzel kormányzó pápa jelentené a kapaszkodót.
Számosan nyíltan ki is mondják: a pápa tegyen rendet a Vatikánban, minket pedig
hagyjon békén. A hazai , mélykatolikusok" számára pedig egyenesen gyanús az a papa,
aki ennyire megnyerte a baloldaliak, a liberálisok, az agnosztikusok és a protestánsok
tetszését. Ők azok — köztük többen püspöki karból is —, akik a menekültügyben a pá¬
pával szemben a , hont az illegális bevándorlóktól megvédő", erőskezű politikusok
mellé sorakoznak fel, és (mint Kiss-Rigó László püspök tette) kijelentik, hogy , az ar¬
gentin pápának" (európai konzervatív ellenfelei nevezik így) fogalma sem lehet arról,
miféle , migráns határdúlás" folyik déli határunkon. Mindez persze érthető, hiszen az
elmúlt másfél évszázadban a magyar katolikus egyház rendre saját képére formálva
értelmezte a pápai üzeneteket, gondosan kiszűrve közülük a reformokra buzdítókat, és
sokan még a Zsinat után sem merik, vagy akarják elhinni, hogy a katolikus egyház
tényleg elindult a triumfalizmustól az , üdvös decentralizáció", a demokratizálódás
felé. Így aztán a hazai katolikus hívek jelentős része Ferenc pápából leginkább még a
, lélekreformert" fogadja be, és a rendszerváltást sürgető üzeneteket blokkolja."
Partikularitás és egyetemesség
A német vallásszociológus Hans Joas? is elavultnak ítéli mind a , keresztény tarsada¬
lom", mind a , keresztény Európa" koncepciót, és nem osztja Novalis vízióját, mely
szerint a fényes középkor és az egoista, anyagias jelenkor után egy nemzetek fölötti
európai állam jön létre, melyet a megújuló kereszténység tart össze, mely megszünteti
a felekezeti megosztottságot. Ugyanakkor határozottan úgy véli, hogy maradt helye és
feladata a keresztényeknek Európában, hogy az európaiság és a kereszténység között
nem csak hasadék keletkezhet, hanem áthidalás is létrejöhet. Nem ért egyet P. Berger¬
rel, hogy az elhatalmasodó posztmodern esetlegesség miatt lehetetlenné válik a szilárd
értékkötődés. Szerinte a hit nem az esetlegességgel való megbirkózás módszere, hanem
az esetlegességhez fűződő sajátos viszony feltétele, ugyanis létrejöhet a kontingens
bizonyosság, mely tudatában van saját kialakulása esetlegességének. Mivel a hetvenes
131