Page 130 [130]
Ferencpápista reform
»Az egyház nem fél bepiszkolni kezét" a családról való élénk és nyilt vitával", , nem
kellenek üdvösségellenőrök": ehhez hasonló intelmekkel próbálta felrázni Ferenc pápa
a Családszinódusra érkezett bíborosokat. Azzal, hogy mindenkit meghallgat, mindent
demokratikusan megbeszél, a , baloldali" (mert a szegények, a kirekesztettek, a ki¬
zsákmányoltak mellett a jézusi radikalizmus jegyében szolidaritást vállaló) ferences¬
jezsuita egyházfő saját magának állított csapdát: hozhatna (mint elődei közül többen
megtették), de nem akar a kisebbség nevében dönteni. Ha dönteni nem is, politizálni
annál inkább. Ezt tette az Evangelii gaudium enciklikájában megfogalmazott kapita¬
lizmus-kritikájában, a Laudato si című teremtésvédelmi enciklikájában, a civil moz¬
galmak képviselői előtt elmondott Santa Cruz-i kiáltványában vagy a washingtoni Ca¬
pitoliumban és az ENSZ-ben elhangzott, kifejezetten politikai beszédeiben. Mindezek
együtt azt sugallják, amit a pápa Bolíviában kereken ki is mondott: rendszerszintű vál¬
tozásra — vagyis rendszerváltásra — van szükség az egész világban, és strukturális hibák
sürgős kijavításában az egyházaknak is tevékenyen részt kell venniük. Jézusi radikali¬
tása miatt hol a liberalizmus, hol a marxizmus gyanújába keveredik. Kétségkívül hatott
rá a felszabadítás teológiája, de társadalomkritikája egyértelműen erőszakmentes:
energikus cselekvéssel kíván föllépni a liberalizmus túlhajtásai, a szocio-ökönómiai
helyzeten felülkerekedő pénzuralom, egyáltalán az öncélú, és nem az emberi méltósá¬
got szolgáló gazdaság és politika ellen. És ebbe még az olyan ,,szentferenci bolondság"
is belefér, mint paraguayi beszédében hangzott el tőle: , Csináljatok olyan rendetlensé¬
get, amely felszabadítja a szívet, együttérzővé tesz bennünket, reményt ad nekünk!"
Míg Assisi Szent Ferenc mozgalma az anarchista (vagyis mindenféle világi és egyházi
hatalom ellenében fellépő) szegénység-mozgalmak egyik hajtása volt, Ferenc pápa —
amellett, hogy a bíborosok többségéhez képest afféle , szentferenci istenbohéca” — nem
csak lágyszívű ferences, hanem nagyon okos (és ravasz) jezsuita, aki pontos diagnózist
és terapia-javaslatot kínál.
Otthonnélküliség, munkanélküliség, emberi méltóság nélküliség, új gyarmatosítás: így
szól a pápa diagnózisa. És a terápia-javaslat: mindezek megszüntetése igazságos elosz¬
tással a mértékéletesség és az emberi méltóság jegyében, az életminőséget (benne első¬
sorban az emberi kapcsolatok minőségét) az életszínvonal fölébe helyezve, a világot
nem uralmunk alá hajtva, hanem vele csereviszonyba kerülve. A pápa nem egyszerűen
összefogásra és a teremtett világ védelmére szólít föl, hanem a teremtés munkájában
való tevőleges részvételre. A hatvanas évek végétől a Földanya a New Age és az újpo¬
gányság egyik kulcsfogalma lett, most a ferences-jezsuita pápa visszaveszi, ,,visszake¬
reszteli", és nem is akárhogyan: az , Isten nevében" kér mindenkit a Földanya megvé¬
désére. Azt hangoztatja, hogy még a legelesettebbek is kezükbe vehetik sorsukat. A
jezsuita Ferenc pápa ferencessége mentes az érzelgős ájtatosságtól, a kirekesztő kapita¬
lizmus embertelensége elleni harcban nem tartja elegendőnek az eddigi jámbor jóté¬
konykodás valamivel buzgóbb folytatását, hanem a célok és prioritások átrendezését,
az egyház- és kormánypolitikák alapos átalakítását sürgeti, méghozzá az igazi áldozat¬
hozatal jegyében.?
130