Page 126 [126]
Hasadások a szolidaritásban
, A kilencvenes évek elején a magyar társadalomban megélénkült szolidaritás tíz év
elteltével nagyot csökkent (...) Ezzel együtt a tolerancia, a másik türelmes elviselése,
szeretetben elhordozása is lényegesen alacsonyabb szintre süllyedt" — írta Borbély
Szilárd még 2002-ben." Azóta a helyzet egyértelműen rosszabbodott. Mindennek ant¬
ropológiai oka az — ahogyan ezt két évtizede Szilágyi Ákos?! megfogalmazta —, hogy a
mai ember világában elszakadtak az egyes embert a létezésbe beleágyazó kötelékek, a
szekularizáció és deszakralizáció eredményeképpen az ész , kiágyazódott" a transzcen¬
denciából, és beágyazódott a személytelen-szellemtelen anyagias világba.
Amióta mérik, nem volt még olyan magas az idegenellenesség Magyarországon, mint
mostanság." Az idegenellenesség mértéke éppen akkor szökött fel, amikor nálunk már
sokkal kevesebb idegent lehetett látni, ugyanakkor idegenek ellen kampányoló plaká¬
tokat annál inkább. A Závecz Research a már jól bevált, Bogardus-féle társadalmi tá¬
volság skálával mérte az idegenellenességet, vagyis azt, hogy a kérdezettek elfogadná¬
nak-e szomszédjuknak például egy sokgyermekes családot, egy erdélyi magyart, egy
homoszexuálist, egy cigányt, egy arabot.? Ilyenkor szoktak pórul járni szegény nemlé¬
tező pirézek, de most a kérdezettek felénél még az amerikaiakkal is ez történt. Az em¬
berek fele — fájdalmas ezt így kimondani — mára már cakk-pakk elutasítja a menekül¬
teket,* és a legutóbbi mérésben már nem a cigányok," hanem az arabok kerültek a
közutálat élére 80 százalékos elutasítással, és a homoszexuálisokat is megelőzve a
harmadik helyre kerültek a szíriai keresztények, amivel alaposan feladták a leckét az
újdonsült keresztényüldözést üldöző államtitkárságnak. Nemkülönben a keresztények¬
nek. Mivel a lakosság kétharmada nevezi magát valamilyen értelemben vallásosnak, ez
a halmaz jelentős részben bizonyosan átlapolja az idegenellenesek 58 százalékát, más¬
felől még inkább az arabokat, cigányokat és a szír keresztényeket elutasítók kétharma¬
dos-háromnegyedes halmazát. Tudjuk, hogy a belsődlegesen vallásosak (akik számára
a vallás életük, személyiségük integráns része) az átlagosnál kevésbé előítéletesek, a
külsődlegesen vallásosak (akik számára a vallás inkább a boldogulás eszköze) pedig az
átlagosnál jobban, ám azt is tudjuk, hogy a belsődlegesen vallásosak az a vallásosak
egynegyedét képező rendszeres vallásgyakorlók körében sincsenek többségben. Még
ebben a körben is gyengül a , mindenkor bizakodunk" (2Kor 5.6) attitűdje, itt is növek¬
szik a bizalmatlanság és bűnbakképzés, vagyis még a legvallásosabbak körében is
számolnunk kell a Szalézi Szent Ferenc-i , mindenkit elfogadok útitársnak" habitus
fokozatos romlásával.
Politikavallás a vezérdemokráciában
Carl Schmitt," a politika helyébe lépő vallás prófétája, a minden más különbséget hát¬
térbe szorító barát-ellenség hasadás hirdetője, abból sem csinált titkot, hogy Jézussal
szemben a Nagy Inkvizitor oldalán áll." Schmitt egyik legveszedelmesebb gondolata a
politikai vezérnek Istenéhez hasonlítható szuverenitása, a kivételes állapot bevezetésé¬
re való feljogosítottsága, amikor is valóságos csodatevőként lehet, kell tisztelni őt.
126