Page 127 [127]
Szilágyi Ákos" a magyar politikavallás tipikus jelenségének tekinti , a vezéri állam
lelkéből lelkedzett civil szervezet"? , zarándokút Magyarországért" elnevezésű béke¬
menetét, amely azt bizonyítja, hogy nemcsak anyagi javakat lehet isteníteni, hanem
politikai javakat, az ideológiai képződményeket is.
A valódi vallással versengő (és néhol egyenesen helyébe lépő) politikavallás határese¬
tének tekinthető az Egyesült Államokban honos ,,civil vallás", másképpen az , ameri¬
kavallás". Abban az országban, ahol egyébként jóval nagyobb az egyházias vallásosság
aránya, mint Európában, a hagyományosan vallásos hívők jelentős része egyben az
,amerikavallasnak” is híve, akik szentül hiszik, hogy Amerika Isten új választott népe.
Bár ez az ideológia összehozza a különböző felekezetű, de még a különböző etnikumú
amerikaiakat, hasadást is eredményezhet, a legalsó rétegekhez tartozókat rekeszti ki,
akik szegénységük miatt nem lehetnek igazi amerikaiak, mert nem lenghet kertes há¬
zuk előtt büszkén az amerikai lobogó.
Az , orbis christianus” és a , sacrum imperium” leáldozása
Ma nálunk is sokan azt várják a politikai hatalomtól, az államtól, hogy teremtsen ren¬
det, jólétet és egészséget, a népegyháztól pedig azt, hogy imádkozzon ezért, amúgy
meg lehetőleg tartózkodjon a közvetlen tarsadalmi—gazdasagi—politikai kérdésektől,
cserébe politikai vezetőink megígérik, hogy hazánk védőbástyája lesz a kereszténység¬
nek. Csakhogy az a kereszténységnek J. B. Metz" szerint egyfelől az egyház kritikai¬
felszabadító funkcióját, másfelől a szegényekkel való compassiot kellene felvállalnia.
A megosztás és a megfosztás ellen protestáló katolikusként magam valami hasonlót
hallok ki Ferenc pápa üzeneteiből.
A ferencpápai és az ehhez hasonló protestáns reformok szellemében önmagukat meg¬
újítani szándékozó hazai keresztény és keresztyén egyházak kulcsszereplői lehetnek
társadalmunk gazdasági, társadalmi, politikai és — mindenekelőtt — mentális és habi¬
tusbeli kiegyensúlyozódásában. Csakhogy erre a mára már anakronisztikussá váló ,,ke¬
resztény társadalomnak" az állammal összeszövődő egyházai alkalmatlanok. Nem a
vallásnak, nem is a keresztény vallásnak, még csak nem is az egyházias vallásosságnak
járt le az ideje, hanem annak az ideológiának, hogy Isten Országa itt a földön a politi¬
ka, az állam- és társadalomszervezés eszközeivel valósítható meg.*! Az ,,orbis christia¬
nus” és a , sacrum imperium” bármennyire is nagy horderejű utópiák voltak, mégis oda
vezettek, hogy a vallás a politikai és társadalmi rendszer függvényévé vált. A ,,valla¬
sosság" ebben a helyzetben nem annyira személyes döntés, hanem egy kultúrában,
olykor éppen kultúrharcban való — végső soron választási lehetőség nélküli — részvétel.
Lejárt mindkét societas perfecta, vagyis a mindenható állam és a struktúrakonzerváló
egyház kora, figyelmeztet J. Kerkhof és P-M. Zulehner,*” és azt jósolják, hogy a hívő
közösségek egyre inkább az önkéntes szervezetek formáját veszik föl egy pluraliszti¬
kus, sokvallású társadalomban. Minderről ma még a mai keresztény világban eléggé
különböző mértékben vesznek tudomást.
127