Page 125 [125]
Keresztények a , keresztény Európában"
Valamikor a nyolcvanas években, amikor az MTA Művelődéskutatási Munkabizottsá¬
gának titkára voltam Vitányi Iván elnöklete alatt, konferenciát szerveztünk Van-e szo¬
cialista kultúra? címmel. Kétféle elképzelés feszült egymásnak. Az egyik szerint ki
kellene találni, hogy milyen is legyen az igazi szocialista kultúra. Mérei Ferenc ezzel
szemben azt mondta — ártatlan képpel és gyilkos iróniával, de nagyon bölcsen — a szo¬
cialista kultúra nem más, mint ami itt és most van. Úgy vélem, némi megszorítással
illik ez a keresztény kultúrára is. Azzal a különbséggel, hogy az olyan-amilyen keresz¬
tény kultúrában van egy (fölülről) ihletett szólam, aminek a következtében értékrendjét
tekintve még az elvilágiasodott Európa is — nem csak elvileg, hanem de facto is — va¬
lamennyire keresztény maradt. Tomka Miklós szerint a , keresztény társadalom" átme¬
neti történelmi képződmény volt, mely immár nem lehet a jelen mércéje, mert már
nincsen jelen a keresztény hitrendszerrel összefonódó és a kereszténységre támaszkodó
plauzibilitási struktúra." Ugyanakkor a kereszténység — bárhogyan is, bármivé is ala¬
kult — mégiscsak az a világtörténelmi innováció, mely megváltoztatta a történelem
menetét. Még a vallás- és egyházkritika lehetőségét is a keresztény civilizáció terem¬
tette meg. Tomka szerint a kereszténység három kulcskérdésben hozott történelmi vál¬
tozást: az ember és világa értelmezésében (a szabad ember felelős erkölcsi lénnyé vált,
aki a profán cselekvés által szentté válhat), a történelmi időfelfogásban és az egyén és
közösség viszonyában (melyben a krisztushívő közösség a társadalom aktív, politizáló
szereplője).
Bár az ateisták aránya Európában sosem volt nagyobb, mint öt százalék, a magukat
vallásosnak tekintők aránya pedig Dél-Európában 75, Kelet-Európában 65, Nyugat¬
Európában 54, Észak-Európában 50 százalék. Csakhogy kétharmaduk-háromnegyedük
már csak a maga módján vallásos, az egyházi keretekben történő, rendszeres vallás¬
gyakorlás mindenütt rohamosan csökken, ami pedig a ,,visszavallasosodast” illeti, az
leginkább fundamentalista módon történik. A magukat vallásosnak tartóknál nagyobb
arányban fogadják el a Tízparancsolatból az európai nem vallásosok a negyedik, az
ötödik, a hetedik és a nyolcadik parancsot. Bár az európai vallásosok közül legtöbben
keresztényeknek vallják magukat, istenképük csak felerészben keresztény, mert fele¬
részben deista. Csak alig több, mint egyharmaduk hisz a halál utáni életben, még keve¬
sebben a feltámadásban, és hasonlóképpen rosszul vizsgáznak Jézus Krisztus istenem¬
berségét tekintve.
Bár a keresztény értékek többé-kevésbé fennmaradtak az összes földrész közül legin¬
kább elvilágiasodott Európában is, tágabb hazánk mégis csak megszorításokkal nevez¬
hető kereszténynek. Markáns kisebbségként maradtak még igazi keresztények, akik
hatékonyan jelen vannak a sokelvű Európában, mint keresztény szólam, mint keresz¬
tény alternatíva, H. Büchele kifejezésével egy még csak nem is demokratikus, hanem
krisztokratikus ,,kontraszt-tarsadalom”’.!”
125