Oldal 398 [398]
gette idejét a hagyományos érvényesülés fáradságos és kétes kimenetelű útján, amikor
a popzenében edződött sztárcsinálók szolgáltatásai gyorsan és busásan megtérülnek.
Ma az úgynevezett kulturális élet egyre nagyobb hányadát PR-tevékenység uralja. A
X IX . században kivívott autonómiának vége, ahogy művészet és hatalom, szellemi élet
és hatalom korábbi kapcsolata is nyomtalanul elenyészett. Lajkó Félix a hegedűjével
éppúgy a beárazott termékek egyike, mint a Szcientológiai Egyház megváltása, a Feng
Shui lakberendezés tanításai, vagy a csakis bőrgarnitúrából élvezhető — a hagyomá¬
nyosnál ugyan életlenebb képet adó, viszont státus-szimbólumnak tekintett — LCD¬
tévék. Nem kell értened, értékelned a termék hatását (esetenként jobb is, ha nem ér¬
ted!), elég, ha felismered a hívószót, a szlogent, a jelszót, elég, ha tudod, melyik vá¬
lasztással lehetsz trendi... Hogy mikor melyikre költsd a pénzed, azt majd a reklám¬
szakemberek eldöntik helyetted, addig is élvezd a szabadságot!
Az EKF voltaképpen a régi és az új kultúrafelfogás mezsgyéjén egyensúlyoz: értelmet
csakis abból nyerhet, ha az autonóm művészet relikviáiból is képes felmutatni valamit.
Azonban hatalmas a kísértés, és óriási marketingnyomás nehezedik a szervezőkre,
melynek engedve a rózsaszín masnival átkötött tévétoronyról, a görögtűzzel dekorált
Magashazrol, a Kórház téri minaretből óránként játszandó szintetizátoros miiezzin¬
imitációról, valamint a fuvolázó Amtmann Prosper egy a százhoz méretarányú, Zsol¬
nay-porcelánból készített figurájáról szól majd a program. Valaki netán meg tudja ér¬
tetni a helyi hatalom embereivel, hogy nem elég az utóbbiakkal foglalkozni?
Mikszáth és Móricz országa
Nos, képzeletben klikkeljünk párszor a Google Earth légifénykép- felszínére, közelít¬
sünk! , Van egy ország, ahol álmomban jártam (...) ahol az arcodban láttam a magam
arcát (...) az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség..." — jobb, ha nem folytatom, tekin¬
tettel a szöveg és az intonáció mellékhatásaként jelentkező heveny gyomorhurutra.
Van egy ország, ahol a vállalások általában dugába dőlnek. A hol a felelősök feltüzelik
a lakosságot: rendezzünk világkiállítást, gyűjtsünk a Nemzeti Színház felépítésére,
pályázzunk olimpia-helyszínként — hogy azután az őket követő új felelősök garantáltan
hátraarcot vezényeljenek. A hol egyazon politikai erő egyszer bármi áron, a társadalmi
igazságosság minimumára fittyet hányva kitapossa a lakosságból az adósságcsapdából
kikerülés fedezetét, aztán — ha éppen ez kell a népszerűsödéshez, a hatalomba való
visszakerüléshez — meghirdeti a , jóléti rendszerváltást", fedezetlen költekezésbe, irdat¬
lan eladósodásba hajszolva az embereket. Ahol egy másik politikai erő idestova egy
évtizede képtelen (vagy nem óhajt) túllépni a 80-as IO alattiak igénye és ízlése szerint
fogalmazott, interpretált üzeneteken. Ahol semmi se drága, ha demonstrálni kell, mi¬
csoda kemény legények is vagyunk mi. A hol nem léteznek elvek, koncepciók — ponto¬
sabban: állítólag léteznek, csakhogy esetről esetre más elveken, más koncepción ala¬
pulnak a döntések. Így például ebben és csak ebben az országban sikerülhetett — euró¬
pai nyomásra — úgy racionalizálni a felsőoktatást, hogy mára áttekinthetetlenül szétta¬
golt lett, hetven fölé nővén az önálló intézmények száma. Ez az az ország, ahol 1995¬
398