Oldal 141 [141]
köze a jognak az igazságossághoz, a létkérdéseknek a békéhez — de annál erőteljesebb
az átalakulni képtelen szemléletmód és hatni akarás installálása, telepítése a gyarmati
térbe, erőnek erejével vagy konfliktusok generálásával, fegyverrel vagy lefizetéssel,
segélycsomagokkal vagy betegségek átadásával. Fanon ezt félszáz évvel ezelőtt mint
, nekropolitikai erőt" írta le, mely az élet betegséggé válásának és a betegség életté
álcázásának, a halált életnek, az életet pedig halálnak tekintő felfogást tette általánossá
a gyarmati térben, ahol a fajilag alacsonyabbrendűnek tételezett másik kizsákmányolá¬
sának vágya és a kiiktatására, kiirtására irányuló kísértés uralkodott el.
Mbembe okszerűen érvel amellett, hogy a kizsákmányoló, priméren felhalmozó törek¬
vésben és időszakban jellegadóként , olyan személyiségről van szó, amely a gazdagsá¬
gát a mások életéről és haláláról való döntés eszközének tekinti. Vagyis azt mondhat¬
juk, hogy a posztkoloniális gondolat nem a megszokott értelemben vett hatalom, hanem
az erő kritikája, azé az erőé, amely képtelen átalakulni. (...) A posztkoloniális gondo¬
lat, és ez a harmadik jellegzetessége, az összefonódás és az összehangolódás gondola¬
ta. Erről árulkodik az identitásról és a szubjektivitásról megfogalmazott kritikája. Eb¬
ből a szempontból azzal a nyugati illúzióval száll szembe, hogy a személyiség csak
akkor létezik, ha önmagába visszatérő módon, folyamatosan önmagára hagyatkozik,
saját lényegi és kimeríthetetlen szingularitására. A posztkoloniális gondolat ezzel
szemben azt állítja, hogy az identitás a sokféleségben és a szétszórtságban gyökerezik;
hogy az önmagunkra hagyatkozás csak két személy viszonyában, összeműködésében
jöhet létre. Ebben az összefüggésben a gyarmatosítás nem mechanikus és egyoldalú
uralomnak tűnik fel, amely az alávetett személyt némaságra és tétlenségre kényszeríti.
Épp ellenkezőleg, a gyarmatosított élő, beszélő, tudatos, cselekvő individuum, akinek
az identitása olyan folyamat eredménye, amely három elemből áll: az önmagába való
behatolásból, önmaga megsemmisítéséből, majd újraépítéséből".9 De épp ellenkező¬
leg, a gyarmatosított élő, beszélő, tudatos, cselekvő individuum, akinek identitása egy
folyamat eredménye, s ebben önmaga megsemmisítése, majd újraépítése lehetőség,
viszont sikere nem garantált... Talán legharsányabb példa e téren Nelson Mandela
egész apartheid-ellenes életútja és annak máig tartó hatása, de további példákkal élhet¬
nénk Afrika számos tájáról, Ázsia megannyi mozgalmáról, Dél-A merika tucatnyi ál¬
lamáról, vagy akár az őslakos népek védelmében kinyilvánított nemzetközi szervezeti
törekvésekről. Ámde a részletesebb bóklászás közben az Olvasó kételye, hogy minek
is kell effélékről itt olvasnia, nehezen oldható fel — talán csak a címtől nem független
fentebbi állításomra visszautalva annyit próbálnék segíteni: a jelenkori magyar világ¬
ban nem könnyű tudomásul venni, hogy a , Fényes Nyugat" helyett abba a kíméletlenül
haszonleső világba csöppentünk, amelyben a farkastörvények váltak uralkodóvá, s
amelynek kiterjedésére az öngyarmatosítás minden változatában számítani lehet, sőt
kell is. Meglehetősen sokan keresnek magyarázatot az orbáni értelmiségpolitikára,
melyben a , csak Én" evolúciós biológiai uralma minden ellenében dominál, vagy a
refeudalizálódásra, az új hűbériség rendszerének elfogadási attittidjére, mely szinte
mindent áthat államigazgatástól színházakon át a jogszolgáltatásig, vagy a tiltakozási
potenciál relatív csökkenésére és hiányára, a butításpolitika NER-ekvivalens sziszté¬
141