Oldal 107 [107]
a másnapi órákhoz szükséges kellékek. Nemcsak a gyermeknek kell tehát végigmennie
a társadalmi szervezetben történő , másodlagos szocializáción", hanem családjának,
illetve közösségének is. Ez utóbbi még nehezebb, ha gyermekként a szülők nem tanul¬
tak bele a tevékenységek algoritmusába. Még ha hajlandó is a család, a közösség
megtanulni és megcselekedni mindezt, kérdéses, hogy képes-e megfelelő módon vi¬
selkedni.
Nem gondolhatjuk, hogy a jelenlegi magyarországi romák negálják az iskolát, és
mindazokat a kulturális javakat, amelyeket az iskola adni képes. Jól látják, hogy a sze¬
génységből való szabadulás az iskolázás útján lehetséges, az iskola — sőt már az óvoda
is — olyan ismereteket, készségeket tud adni, illetve kifejleszteni, amelyeket a család
nem ad meg. Gondoljunk az alapvető kultúrtechnikákra, vagy arra az igényre, hogy
például a gyerek sikeres kereskedővé válásához szüksége van a , szép beszédre", amit
az óvodában, iskolában sajátíthat el. Sokkal inkább arról van szó, hogy a mentalitást és
a viselkedést átható és meghatározó attitűdök, értékek, szokások egészét kellene módo¬
sítani. Ehhez pedig jelentős mértékű ösztönzők szükségesek — gondoljunk arra, hogy
az államszocializmus idején a cigányság körében csaknem ugyanakkora volt a munka¬
viszonyban állók aránya, mint a társadalom egészében. A tömeges munkanélküliség
annak a roma tömegnek a szocializációját szakította meg, amely éppen elkezdett bele¬
tanulni az idő szabdalta mindennapokba, a munka és a szabadidő ritmusába.
A , szabadság" fogalma az időnyomástól való mentesség értelmében ugyanis egészen
annak magától értetődő voltáig jut el, hogy a jómódú vagy éppen gazdag család fiatal
tagjainak nincsen órája, a gazdagon felszerelt házban nincsen vekker, esetleg megbíz¬
hatóan működő óra sem. Vajon értelmezhetjük-e ezt a hiány jeleként, azaz a fejletlen¬
ség mutatójaként? A kérdés költői: természetesen nem, hiszen ugyanezeket a , hiányo¬
kat" a gazdagság és a jólét következtében beköszönő szabadság mutatójaként is értel¬
mezhetjük egy elit-kutatásban.
Ezzel szemben azt is látnunk kell, hogy az ipari forradalom nyomán kialakított kény¬
szerek szüntették meg azt a szélsőséges nyomort, éhínséget, amely széles társadalmi
rétegeket sújtott évszázadokon keresztül. A társadalom nagyobb csoportjai aligha von¬
hatják ki magukat ebből a folyamatból. Kis csoportok meghúzódása a társadalom ész¬
revétlen zugaiban, a , niche"-ekben lehetséges, miként Hollandiában, Angliában, Fran¬
ciaországban, Írországban találhatunk tradicionális értékeket őrző kis közösségeket a
, travellercamp"-ek szigetein. Ám kérdéses, hogy százezres lélekszámú roma tömegek
kivonulása a társadalomból, a munka-szabadidő strukturált világából nem borítja-e fel
a társadalmi békét — nem jár-e azzal a következménnyel, hogy szabadságuk árát a gá¬
dzsóknak kell kifizetniük?
Margaret Mead elméleti tapasztalatokat összegező tanulmányában a kultúrákat a kö¬
vetkezőképpen csoportosítja: , postfiguratív" kultúrák a múlthoz kötődnek, legfonto¬
sabbak számukra a jól ismert ősök; a jelenhez kötődő ,,cofigurativ” kultúrák számára
igazodási pontot a kortárscsoportok jelentenek — Mead szerint az internetes kor mai
fiataljai olyan tapasztalatok birtokosai, amelyeknek a felnőttek nem részesei — a gene¬
107