Oldal 106 [106]
Az így növekvő gyermek szocializációjában gyengébben fejlett, vagy hiányzik az idő¬
takarékosságra épülő rendszeresség, pontosság, fegyelem dimenziója, nem elég fejlett
az előrelátásra épülő tervezés készsége és késztetése, és gyengébben fejlettek az olyan
személyiségvonások (pl. versenyszellem, individualizmus stb.), amelyek sikeressé
teszik az időnyomás alatt dolgozó társát. Ez a szocializáció viszont a családi szerepek¬
nek nagy fontosságot ad, felkészít a közösségi kapcsolatokra, a szolidaritásra, a munka
rorerirr
re, a mélyen szocializált munkaismeretekre.
K onfliktusok
A mondottakból következik, hogy nézetem szerint az ipari forradalom utáni társadal¬
mak közösségei és szervezetei olyan időfogalmak és időbeli algoritmusok szerint mű¬
ködnek, amelyek más minőséget képviselnek a tradicionális közösségekével és szerve¬
zetekével összehasonlítva. A társadalom azonban dominanciájával és sikeres működé¬
sével asszimilációra készteti alcsoportjait, szubkultúráit is.
Az iskola — amely a szocializáció másodlagos terepeként a kulturális örökség átadásá¬
ban döntő szerepet játszik — a kapitalizmus időfogalmával és időszervezésével operál.
Aki ehhez nem képes alkalmazkodni, az sikertelenségre ítéltetik. Ha a társadalom úgy
épül fel, hogy elsősorban az iskolai előrehaladáshoz rendelt társadalmi pozíciókat, sőt
életesélyeket, akkor az iskolai alulteljesítés vagy sikertelenség az egyén (család) teljes
életpályáját meghatározza.
Az iskolai követelmények ma is a klasszikus kapitalizmus időértékelését tükrözik: az
ipari termelés racionalizmusa által kialakított módon: percre megszabott megjelenési
kötelezettség, irányított együttműködés, a munka és szabadidő szabályozott szakaszai,
előre készülés az időben történő megjelenés perfekciójához, a , tanulás" és a közösség
életének teljes időbeni és térbeni szétválasztása és így tovább. Melegh Csilla könyvé¬
nek címe — Az iskola időarcai — frappánsan fejezi ki ezt a meghatározottságot, a könyv
tartalma pedig sokoldalúan jeleníti meg az iskolai idő(k)nek a tanuló, a gyermek időjé¬
vel való gyakori szembenállását."
Mindezek tökéletes ellentmondásai a fent jelzett , cigányos" életvitelnek. Ráadásként
még hozzá kell fűzni, hogy ez az algoritmus alapjában véve nem, illetve nem csak a
gyermek életét szabályozza, hanem a felnőttét is — elismerve vagy látensen. Ugyanis a
kisgyermek — még a közösség kontrollja nélküli mozgást jobban megengedő modern
nyugatias kultúrákban is — nem eléggé felkészült ahhoz, hogy az iskolázást mint sze¬
mélyes tevékenységet önállóan végezze. A szülőknek, gondozóknak kell figyelniük az
időt, kiszámolniuk este, hánykor csörögjön az óra, meg kell tenniük, amit a felkészü¬
léshez szükségesnek látnak (reggeliztetni, összecsomagolni, öltöztetni), a gyereket
óvodába/iskolába vinniük, kísérniük, majd pedig délután érte menni, hazakísérni, eset¬
leg különórára vinni — és így tovább. Sőt az előző napi felkészülés is a családra rója
annak terhét, hogy iskolás gyermekük elkészítse a leckéjét, táskájában benne legyenek
106