Oldal 2 [2]
jog csakis az emberi jogokban találhat biztos alapot,
és a természetes közösségek jogaiban. Aki ezt nem
veszi figyelembe, aki ezen túlteszi magát, az alap
nélkül akarja megépíteni a tetőt. Sok jogpozitivista
felfogásával ellentétben igenis megvan a jogok hier¬
archiája, a harmonikus felépítés, és így bármely rész
zavara kihat az egész rendszerre.
Ebben a jogrendben a legfontosabbak az emberi
jogok, mert elengedhetetlenül ezek képezik az alapot,
a kiindulópontot. Mindig újra és újra bebizonyoso¬
dik, hogy a jog elsődleges hordozója az ember, a szó
legigazabb értelmében az ember az alapjogok hordo¬
zója. Minden nagyobb közösség erre alapozódik és
minden magasabb jog csak ott lesz érvényes, ahol
az egyes ember ereje már nem elegendő. Nem. vélet¬
len, hogy mindig csak azok az államférfiak tudtak
igazi haladást teremteni, akik a természetjogban
gyökerező jogrend szellemében jártak el és ezzel hoz¬
zájárultak ahhoz, hogy igazi béke teremtődjék.
o
A jog és a béke e kölcsönhatását drasztikusan
ábrázolja az a két szerződés, amelyről beszéltünk,
amelyekre ebben az évben emlékeztünk. A jaltai szer¬
ződés húszéves hidegháborút és bizonytalanságot ho¬
zott, számos országban pedig a puszta barbarizmusba
való visszahanyatlást. A Bécsi Kongressszus ezzel
szemben, a békemű számos hibája ellenére, ami em¬
beri gyengeségből származott, a világ számára kerek
félévszázadon keresztül igazi békét biztosított.
Ez tanulsággal szolgálhat és érdemes és kell el¬
gondolkodni efelett, különösen most, olyan történelmi
órában, amikor újra jelentős nemzetközi tárgyalások
küszöbén állunk. A Washington és Moszkva közötti
kapcsolatfelvétel azt mutatja, hogy a hidegháború
eddigi formáiban végéhez közeledik és hogy nemso¬
kára sor kerül a Kelet-Nyugat közötti konfrontá¬
cióra, amely a nemzetközi élet formáit és az egyes
államok sorsát is hosszú évekre megszabja. Fordu¬
lathoz közeledünk, fordulathoz, amely hasonló Bécs¬
hez és Jaltához. Előbb vagy utóbb — valószínűleg
már hamarosan — megvívják a hidegháború döntő
csatáját a zöldasztal mellett. És az ilyen történelmi
órában erkölcsi kötelesség, hogy tanuljunk a törté¬
nelemből és az emberiség által gyüjtött tapasztalato¬
kat tettekre váltsuk. s
És ebben az órában nem szabad elfeledni, hogy
igazi békét csak az emberi jogok tiszteletben tartása
és megvalósítása teremthet. Hogy az egyes ember
jogain alapuló békét elérhessük, már ma meg kell ta¬
lálni és meg kell ragadni a szükséges eszközöket. Min¬
dent el kell követnünk, hogy meggyőzzük az európai
népeket és államokat, hogy Európa csak akkor nyer
meghívást és kap helyet a jövő tárgyalások asztalá¬
nál, ha olyan erős, hogy nem lehet kizárni. Ma még
nem ez a helyzet, Európa ma még nem elég erős. A
célt — hely a tárgyalóasztalnál és a jogon nyugvó
béke megteremtése — csakis egy egységes, politikai¬
lag cselekvőképes Európa érheti el. És így az euró¬
pai egyesülés számunkra élet és halál kérdése.
AUER PAL:
Realitasok
és illúziók
második cikke.
Ami a közép- és kelet-európai országok kormá¬
nyaival megkötendő megállapodásokat illeti, azok
célszerűsége, illetve eredményes volta a megállapí¬
tott feltételektől és a végrehajtás módjától függ. Így
a turisztikai megállapodások örvendetesek, ha a nyu¬
gati utas azzal érintkezhetik ezekben az országok¬
ban, akivel akar és, és azt nézheti meg, ami érdekli,
a keleti utas pedig Nyugaton szabadon mozoghat,
nem áll csoportvezetők vagy követségek ellenőrzése
alatt.
Ezeknél sokkal fontosabbak a kultúrális megál¬
lapodások, feltéve, hogy loyálisan hajtatnak végre.
Azzal nem érünk célt, hogy a keleteurópai országok
lapjaikkal és propagandaanyagukkal boldogítanak
minket, de a nyugati ujságokat csak egy-két szállo¬
dában engedik árusítani. A. küldött könyvek pedig
már a postán megrekednek és legjobb esetben a tu¬
dományos intézetek pincéjében nyernek elhelyezést.
Az is lehangoló, hogy ösztöndíjas, vagy cserediákok
között igen sok a képzett propagandista. A. nyugati
kormányoknak erélyesen követelniök kellene az ily
anomáliák megszüntetését.
Egyes gazdasági megállapodások kettős előny¬
nyel járhatnak: esetleg függetlenebbé tehetik az il¬
lető kormányokat a Comecon-tól és hozzájárulhatnak
a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Ugyanak¬
kor azonban — és ez nem tévesztendő szem elől —
megszilárdítják a keleti kormányok helyzetét.
Végeredményképpen ennek a nyugati politiká¬
nak, ha kellő óvatossággal irányítják, több előnye
lehet, mint hátránya. Azonban azt hinni, hogy ezek
a turisztikai, kulturális és gazdasági szerződések