Page 2 [2]
ezt a folyamatot szeretnék meggyorsítani. A tőke
akkor növekszik, — tapasztalhatjuk ezt egyéni ház¬
tartásunkban is — ha odahaza, másszóval saját ma¬
gunkra keveset költünk. Nyilvánvaló, hogy egy gyer¬
mektelen házaspár többet tud megtakarítani, mint
egy sokgyermekes család. Ha ezt átvisszük állami
síkra, azt mondhatjuk, ha a tőkét növelni akarjuk,
csökkenteni kell a gyerekek számát, csökkenteni kell
a népszaporodást.
Ez az ok és ez az érvelés megdöbbentő világos¬
sággal mutat rá az uralkodó tan erkölcstelenségére.
A materialista állam az embert megfosztja méltésa¬
gától, nem ismeri el az embert a halhatatlan lélek
tulajdonosának, A materialisztikus-totalitarius rend¬
szerben az ember nem több, mint a nagy gazdasági
gépezet egyik kereke. De — feltételesen! — fogad¬
juk el egy pillanatra a fenti materialisztikus érvet
és tételezzük fel, hogy talán gazdaságilag észszerű.
Nos, a , kisebb népszaporodás-nagyobb tőkeképzés"
tételnek nehéz ellentmondani — a XIX. század
fogalmai szerint! Ha azonban modernül gondolko¬
dunk, akkor ennek a tételnek még materialista meg¬
védelmezése is nehéz volna.
A XIX. század gazdaságát az emberi erő és a
nyersanyagok határozták meg. Egyúttal ezek szab¬
ták meg a XIX.-századbeli gazdálkodás határait is.
Az akkori fogalmak szerint a tőke nem volt más,
mint anyagi értékek felhalmozása, értékeké, amelye¬
ket előzetes teljesítmény teremtett. Viszont a máso¬
dik technikai forradalom nagy eseménye az, hogy
a nyersanyagokat letaszította a trónról és az emberi
munkaerőt is fokozatosan mással pótolja. A. XIX.
században például a háborúkat mind nyersanyago¬
kért vívták. A. második világháborúban nem annyira
bányákért, mint ideológiák miatt folyt a harc.
Ennek a modern fejlődésnek a következménye,
hogy a , tőke" fogalma a gazdasági életben ma már
nem játszik olyan döntő szerepet, mint a multban.
A kémia, az atomerő és az automatizálás korában a
gazdaság főbb forrásai nem materiális természetűek.
A fő forrás ma a tudás és a szellemi teljesítőképes¬
ség. Néhány esztendő alatt gazdasági téren az a nem¬
zet kerül az élre, amely a legtöbb tudást és a legtöbb
technikai ügyességet tudja felmutatni.
Ez a könnyen felismerhető tény mutatja, hogy
a földkerekség minden nemzete számára, tisztán gaz¬
dasági szempontból nézve is, a jövő legnagyobb tő¬
kéje a fiatalság. Különösen, ha az idősebb nemze¬
dék megadja számára azt a nevelést és azt a képzést,
amely lehetővé teszi, hogy a holnap világában meg¬
állja a helyét. Éppen ezért kézenfekvő, az ismeretek
dinamikus világánál, hogy minden olyan nemzet visz¬
szaesik, amelynek nincs számottevő fiatalsága. A
neomalthuzianizmus még annyira sem állja meg a
helyét, mint régebben. Ezt persze, sajnos, nem ismer¬
hetik fel azok, akik korunkban nem nyitott szemmel
járnak, hanem reakciós módon megragadtak, megfe¬
neklettek az első ipari forradalom korában.
Fenti fejtegetésünk során szándékosan nem a
nemzetpolitikai és erkölcsi érveket sorakoztattuk
fel. A nemzeti és erkölcsi érvek természetesek min¬
denki számára. Mi itt, mert totalitárius és marxista
rendszerekről van szó, tudatosan a materialista ér¬
veket kerestük. Azért, hogy megmutassuk; a szüle¬
téskorlátozás, főleg a hivatalosan propagált abortusz,
még az ilyen rendszer szempontjából is, még mate¬
rialista szemszögből nézve is, — jogtalan és ész¬
szerűtlen.
ANDRAS IMRE S. J.:
Magyarország népesedésének kérdése a külföi¬
dön élő magyarság körében egyre többször szóbake¬
rül, különösen mióta az államilag végrehajtott szii¬
letésszabályozás otthon olyan nagy méreteket öltött.
A maggatelhajtás Magyarországon 1953-ban még
a szigorúan üldözött bűntettek közé számított. Ak¬
kor még így hangzott a jelszó: , lánynak szülni di¬
csőség, asszonynak szülni kötelesség. A. szigoron
azóta fokozatosan könnyítettek a hatóságok, sőt az
e téren nyújtott intenzív állami támogatás már azt
a látszatot keltheti, hogy egyenesen bizonyos lakos¬
ságszám ,,betervezésr6l” lehet beszélni. Az 1954-62-es
statisztikai adatok mindenesetre beszédesen doku¬
mentálják, mi történik Magyarországon a születés¬
szabályozás terén. Az idevágó ujságbírekből, meg¬
jelenő könyvekből, hatósági intézkedésekből arra
következtethetünk, hogy a hazai közvéleményt is na¬
gyon élénken foglalkoztatja ez az ügy.
A. következőkben megpróbálunk a népesség- és
a társadalomtudomány módszerét alkalmazva ravi¬
lágítani Magyarország népesedési ügyének jelenlegi
helyzetére.
G
Az ország népesedésének alakulását főleg két
tényező dönti el: a születés és a halálozás számának
alakulása, Mint az ország népesedési háztartásának
bevétele és kiadása, a születés és a halálozás számá¬
nak alakulása dönti el elsősorban, gyarapodik-e vagy
csökken-e a népesség összlétszáma. A születést és
halálozást mégis a népesedési folyamat végeredmé¬
nyének kell tekinteni, s így voltaképpen felszíni je¬
lenség. Hiszen idős korban az emberek természet¬
szerűleg meghalnak. Tehát ahol túlöregedett a né¬
pesség, nagyobb lesz a halálesetek száma is. A cse¬
csemőhalandóságot, az egy éven aluliak halandósági
arányát viszont, elsősorban az egészségügyi és szo¬
ciális helyzettel hozzák összefüggésbe. A születések
száma alapvetően függ a családok termékenységétől,
ill. a fiatal családok arányától a népességben s ezen
belül a házasságkötések számától. (A család mint
népesedési tényező csak a szülők bizonyos korhatá¬
ráig jön számításba.)
Az élveszületés és halálozás (házasságkötés, or¬
szágonbelüli költözködés) alakulását népmozgalom¬
nak nevezzük. A kettő különbözete a természeles