Page 1 [1]
HABSBURG OTTÓ:
A. kommunista blokk egyre nyilvánvalóbb vál¬
Sága is mutatja, hogy a marxizmus-leninizmus ma, a
Második Technikai Forradalom korában reménytele¬
nül elöregedett. Valamennyi politikai tan közül a
kommunizmus az, amely még mindig a legkevésbé
tud elszakadni a XIX. századtól. A kommunizmus
társadalomtana olyan kategóriákra, olyan osztályok¬
ra épül, amelyek eredeti formájukban ma már nem
léteznek. Politikai gondolkodása pedig olyan premisz¬
szákból indul ki, amelyeket a közelmult fejlődése
meghaladt. Végezetül politikája nem más, mint erre
a két alapvető tévedésre helyezett felépítmény.
Ez így van. De ez a felismerés nem változtat a
tényen, hogy bár a kommunizmusnak hosszútávon
semmmi jót sem jósolhatunk, ma még a kommuniz¬
mus a hatalom birtokában van, végtelen károkat
okozhat s tragédiákat indíthat el, amelyekért a jö¬
vendő nemzedékeknek kell fizetniök.
A keleteurópai kommunista rendszerek egyik
ilyen a jövőre végzetes intézkedése a magzatelhaj¬
tások hivatalos engedélyezése, sok országban ennek
határozott bátorítása. Mivel indokolják ezt a népe¬
ikre oly káros politikát? Vegyük sorra az érveket és
foglalkozzunk velük behatóbban.
1.
Az egyik érv, hogy nincs elegendő lakás és nincs
elegendő iskola és hogy a világrajövő fiatalokrol nem
lehet kellőképpen gondoskodni. Ez az érvelés merő
szofizmus és csakis totalitárius rendszer mer vallal¬
Kozni ilyen argumentációra. Mert végeredményben a
kormányok feladata, hogy a jövő nemzedékek szük¬
ségleteiről gondoskodjék, Aligha képzelhető el egy
kormány számára saját csődje nyilvánvalóbb beis¬
merése, mint amikor a rendszer a maga gyengeségeit
és tehetetlenségét az eljövendő generációk kiirtasa¬
val kénytelen takargatni.
2.
A. magzatelhajtást hivatalosan engedélyező to¬
talitarius rendszerek második érve az, amit úgy is¬
merünk, mint a népszaporodás exploziója. Erről a
kérdésről sokat lehet vitatkozni. De bizonyossággal
állíthatjuk, hogy a kérdés tudományos feltárása még
nem zárult le, nincs végső és végérvényes tudomá
nyos ítélet. Mindenesetre sok kitűnő szellem van, aki
a fejlődés maj állapotában semmiképpen sem lát okot
állíthatjuk, hogy, világviszonylatban nézve, párhu¬
zam áll fenn a termelési és a népesség-szaporodási
statisztikák között. Ma, amikor a termelés óriási
arányokat ölt, nem csodálatos, hogy hasonló növe¬
kedést mutat a népszaporodás is. Ne felejtsük el ezen¬
kívül azt sem, hogy az orvostudomány fejlettsége
következtében az emberi élet is meghosszabbodott.
De ennek megvannak a természetes határai, és ha
ehhez elérkezünk, akkor a növekedés megáll.
Ezzel kapcsolatban még egy jelentős tény. Neve¬
zetesen az, hogy a népesség növekedése a világon
egyenlőtlenül történik. Kalkuttában, Szingapurban,
vagy Honkongban hatalmas százalék-számokat mu¬
tat. De semmiképpen sem logikus vagy képviselhető
az az álláspont, hogy a világ egyik végén tapasz¬
talható nagyarányú népszaporodás miatt a világ má¬
sik végén egy-egy országnak népgyilkosságot kelljen
elkövetnie. És semmiképpen sem ésszerű, hogy, mert
például India esetleg helytelen politikát folytatott,
a helytelen politika következményét mi nyugatiak
viseljük. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy egyik
nép értékesebb, mint a másik, nem gondolunk sem¬
miféle , Herrenrasse? elméletre. De a legújabb kuta¬
tások felismerték, hogy létezik az, amit a természet
háztartásának nevezhetünk. Ez a háztartás az egyen¬
súlyra épül. Ha az egyensúly felbillen, ezt megszen¬
vedi az egész. Ezt látjuk a zoológiában is, ha vala¬
mely állatfajta kihal, vagy ha mesterségesen áttele¬
pitik; nincs ez máskép a növények birodalmában
sem: a monokultúrák káros volta ma, már közismert.
És így van az emberekkel is. A civilizáció iényegé¬
ben a legkülönbözőbb behatások integrációja; min¬
den fajta nagyobb egyoldalúság szükségképpen ká¬
ros következményekkel jár. És ezért ha egy nép ön¬
gyilkosságot követ el, akkor ez az egész világ egyen¬
súlyát megzavarja. Felelőtlenség volna tehát ha az
indiai túlszaporodásra európai népek halálbamene¬
telése volna a válasz.
3.
Azok a totalitárius rendszerek, amelyek — nem
kezdettől fogva, de az utolsó évtizedben, — a szü¬
letéskorlátozást hivatalos programmá tették, egy
harmadik szempontra is figyelemmel vannak, bár er¬
ről keveset beszélnek. És talán éppen ez a legdön¬
tőbb a számukra. Ez pedig: az állam maximális tő¬
keképzésre törekszik. A. tőkeképzés azonban manap¬
ság meglehetősen lassú, és a totalitárius rendszerek
5