Oldal 2 [2]
Kína érdeke jelenleg még megkívánja, hogy
az Oroszországgal való törést kerülje. De Moszkva
és Peking között már régen nem ,,a szív szövetsé¬
géről" van szó. A mélyen gyökerező idegen-gyűlölet
nem tesz különbséget oroszok és más fehérbőrű em¬
berek között. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a hatal¬
mas szomszéddal szembeni idegenkedés még mélyeb¬
ben gyökerezik, mint a többi idegenek gyűlölete. A
pekingi szovjet-, valamint népidemokrata követsé¬
gekkel szemben Pekingben sokkal barátságtalanabb
a hangulat, mint más országok követségeivel szem¬
ben. Louis Barcata osztrák közíró, aki hosszabb ideig
Kinában tartózkodott, említi, hogy az oroszokat ép¬
pen olyan rosszul kezelik, mint a néhány nyugati
misszió embereit.
A Szovjetunió a világ legnagyobb gyarmattartója
Ez az oroszokkal szembeni ellenséges érzület
olyan körülményből táplálkozik, amelyet könnyen el¬
felejtünk, pedig amely egy napon a világ dolgaiban
jelentős szerepet fog játszani. Ez a tény pedig nem
más, mint az, hogy Oroszország ma a világ legna¬
gyobb gyarmattartó hatalma. Oroszország a maga
szárazföldi határai mentén valóságos birodalmat hó¬
Ezzel országa eredeti területét több mint megkétsze¬
rezte. Oroszország a 16. és a 17. században kezdte
meg Szibéria meghódítását, 1864-ben leigázta Trans¬
Kaukázust, 1881-ben a Káspi-tengeren túli területe¬
ket, 1853-ban Kazaksztánt, 1859-ben Turkesztánt,
1855 óta a kirgizek birodalmát, 1860-ban az Amur¬
vidéket, 1875-ben és 1945-ben a Zachalin-szigeteket,
1945-ben a Kurili-szigeteket. Ne feledjük, hogy ezek
a hódítások ázsiai nemzetek ellen irányultak, a sar¬
ga-faj ellen, a mongolok és kínaiak rokonai ellen.
Szemünk láttára folyik e népek eloroszítása és nem¬
zeti sajátságaik elnyomása.
Az orosz gyarmatosítás a kínai vezetők állandó
kihívását jelenti. A már meglévő elkeseredést nö¬
velte Külső-Mongólia esete. Mongólia Kínához tarto¬
zott. De ezt az országot 1921-ben ideiglenesen, 1924 ¬
ben pedig véglegesen két részre osztották. Belső¬
Mongólia továbbra is Pekingé maradt, Külső-Mon¬
góliára azonban az oroszok rákényszerítették a sa¬
ját rendszerüket, Ettől fogva tehát egy mindmáig kí¬
nainak tekintett terület szovjet befolyás alá került.
Különösen brutálisan mutatkozott meg ez 1959 már¬
cius végén, amikor egy példátlan tisztogatási akció¬
val minden Kínával rokonszenvező pártfunkcioná¬
riust egycsapásra eltávolítottak. A minisztereknek
több mint a felét, a parlament több mint egyharma¬
dát, továbbá a legfelsőbb bíróság tagjait eltiintették
a politikai életből és helyükbe a Szovjetunió megbíz¬
ható híveit rakták.
Talán ennél is érdekesebb az úgynevezett Tuwa-i
eset, amit csak kevesen ismernek. Tuwát 1961-ben
független köztársaságból átalakították autonóm szo¬
cialista szovjet köztársasággá. Ezzel a Sztalin-rend¬
szer egy korábbi egyoldalú cselekedetét torvényesi¬
tették. Tuwa (Tannu-Tuwának is nevezik) 166 ezer
6
négyzetkilométer nagyságú terület, 172 ezer lákos¬
sal. Ebből mintegy százezer bennszülött mongol, a
többi bevándorolt orosz. A Szovjetunió legfontosabb
atomművei mellett Tuwában nagy érclelő helyek és
vizienergiák találhatók. Tuwa eredetileg a pekingi
udvarnak fizetett adót. 1727-ben a cári Oroszország
annektálta ezt a területet. Hoszas és nehéz tárgya¬
lások után, 1864-ben jóvátették ezt a jogtalanságot
és 1912-ig, legalább is elméletileg, újra Kína gyako¬
rolta a felségjogokat. Akkor azonban Tuwa újra
orosz protektorátus lett. Lenin erről 1921-ben, for¬
mailag lemondott, ennek ellenére a szovjet csapatok
ott maradtak és bevezették a bolsevizmust. 1944 ok¬
téber 11-én Sztálin a Szovjetunióhoz csatlakozott
autonóm köztársaságnak nyilvánította Tuwát. Kína
megtagadta ennek az erőszakos cselekedetnek az el¬
ismerését és fenntartotta jogait. A legutóbbi, az em¬
litett 61-es lépés azután véget vetett Tuwa fiktiv
függetlenségének is, ekkor végleg a Szovjetunió szer¬
ves része lett. Hruscsovnak ez az 1961-es cselekedete
kétségtelenül Pekingnek előre megfontolt szándék¬
kal való megsértése volt. Ez a lépés újra brutálisan
dokumentálja, hogy Oroszország jelen van egy olyan
ázsiai területen, amely történelmileg Kínához tarto¬
zik és jogilag még ma is Kína része. A Szovjetunió
ezzel meg akarta mutatni ázsiai szomszédainak, hogy
— minden anti-imperialista jelszó ellenére, — a maga
impériumából egy talpalatnyi földet sem enged.
Kína benyujtja a számlát
Ezek azok a dolgok, amelyeket Kína megjegy¬
zett magának, és amiért egy szép napon benyujtja
a számlát. A Kanton vidékén használt iskolai térké¬
peken hatalmas területek, amelyek ma a Szovjet¬
unió részei, Kínához tartozó területként vannak fel¬
tüntetve. Ezt az önmagában is nehéz helyzetet sú¬
lyosbítják a demográfiai adottságok. Kína túlnépe¬
sedett és területe jelentős része terméketlen. Az igen
nagy születési arányszám még inkább súlyosbítja a
helyzetet. Ez az oka annak, hogy ősidőktől fogva
kínaiak milliói vándoroltak ki, különösen a 19. szá¬
zadban. Egész Délkelet-ázsiában, a Csendes-óceáni
szigeteken, de az új világban is hatalmas kínai cso¬
portokat találunk. Ez a kivándorlási folyamat a 20.
században először meglassult, később pedig, a fel¬
vevő országok drasztikus intézkedései következtében,
meg is bénult. A felvevő országok ugyanis úgy lát¬
ják, hogy a kínaiak, ámbár becsületesek és szorgal¬
masak, nem asszimilálhatók, az anyaországhoz való
ragaszkodásukat mindvégig megőrzik és így zavaró
idegen test szerepét játszák.
Vegyük figyelembe, hogy a multban ez a kínai
népáradat Észak-Dél irányban áramlott. A kivan¬
dorlók a meleg vidékek felé törekedtek, de még ma¬
gában Kínában is az északi vidékek lakosai délre te¬
lepültek.
Az új rendszer ezt az áramlást először feltartóz¬
tatta. Később azután, 1953-ban a rendszernek sike¬
rült a lehetetlen: a vándorlás irányát megfordította.
A kínai vándorlás árvize, nem úgy mint a régebbi