Oldal 2 [2]
rült hatalomra, hanem katonai események következ¬
tében. Keleteurópa valamennyi országában a jelen¬
legi rezsím. csupán egy idegen hatalom helytartója.
Ezek a rezsimek komoly erőpróbát nem tudnak ki¬
állani, ennek legfényesebb bizonyítéka éppen a ma¬
gyar forradalom. Százmillió európai él gyarmati ura¬
lom alatt; ez az 1945-ös szovjet katonai győzelem¬
nek és azoknak a hibáknak a következménye, ahogy
Yaltában a világot felosztották. Ugyanez áll Észak¬
Koreára is, míg Vietnám és Tibet későbbi katonai
támadások áldozata lett. Maraű Oroszország és Kína.
Ebben a két országban a kommunizmus a kormány¬
hatalmat valóban politikai problémák és e problémák
által kiváltott belső fejlődés következtében szerezte
meg.
Az orosz forradalom sikerének az oka minde¬
nekelőtt az ország konzervatív erőinek az összeom¬
lása. E nagyszabású dráma, valamint a belőle szár¬
mazó személyes és kollektív tragédiák benyomása
alatt hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a tényt,
tudniillik a konzervatív erők szétesését, szem elől
tévesszük. De fel kell ismernünk, hogy a cári rend¬
szer tulajdonképpen a maga lényegét veszítette el és
ennek a rendszernek a támasztó oszlopai — hadse¬
reg, főnemesség, hivatalnoki kar és az orthodox egy¬
ház — elkorhadtak. A túlélés akarata, amely minden
egészséges rendszer alapja, Oroszországban meggyen¬
gült. A cárizmus a külső vereségek, elsősorban a tá¬
volkeleti vereségek következtében kapott halálos csa¬
pást, de nem utolsó sorban azért is, mert képtelen
volt következetes politikát folytatni. II. Miklós élő
szimbóluma volt ezeknek az állapotoknak; gyakran
nem tudta mit akar s nem volt ereje ahhoz, hogy
a körülötte burjánzó korrupciót letörje és az áru¬
lásnak véget vessen.
Egyébként a rezsim gyengeségének a legbizto¬
sabb mércéje, hogy a rezsim már néhány fecsegő és
különösen nem is tehetséges ember támadására is
összeomlik. Oroszországban az ál-intellektuelleknek
ehhez a csoportjához csatlakozott a kommunizmus.
A. kommunisták a trón megdöntésének a gondját
Ügyesen átengedték a Lwow és a Kerenszkij féle úgy¬
nevezett demokratáknak és pontosan kiszámították,
hogy ezek az ál-forradalmárok maguk alatt vágják a
fát és rövid időn belül úgyis mintegy öngyilkosság¬
gal végzik. Így is történt. A. legnagyobb kaosz döntő
pillanatában a hatalom természetesen átcsúszott azok¬
nak a kezébe, akik pontosan tudták, hogy mit akar¬
nak. Az orosz októberi forradalom története egyéb¬
ként világosan megmutatja, hogy az orosz nép több¬
sége, különösen pedig a szakszervezetek, a kommu¬
nizmust nem akarták. Ha mégis győzött, ezt első¬
sorban ellenfeleinek köszönheti. Más szavakkal:
Oroszország esetében a kommunizmus csak azért
diadalmaskodott, mert ez az ország, vezetőinek tö¬
kéletes csődje következtében a felbomlás állapotában
volt,
A kínai ember lélektana
Kínában ellenben a kommunizmus a maga sike¬
rét egészen más okoknak köszönheti. Kínában a kom¬
munizmusnak más az eredete és a fejlődése is. A
szovjet fejlődéstől ez merőben különbözik és ezt a
különbséget Kína története, valamint a kínai ember
lélektana magyarázza.
A kínaiak legfőbb jellemvonása a személy be¬
csülete és tekintélye. A. kínai ember legfőbb törek¬
vése, hogy minden körülmények között , megőrizze
az arcát" s számára a legnagyobb csapás, ha ,ei¬
veszti az arcát".
Az ,arc" a közösségben való elhelyezkedésnek
mintegy a belépőjegye, a közösségben elfoglalt hely¬
zet és tekintély alapja. Aki elveszti az , arcát", an¬
nak társadalmi megvetés az osztályrésze. Ennek a
ténynek a jelentőségét magam is számos példán ta¬
pasztaltam.
1948-ban anagy kínai repülőtársaság, a , Chinese
National Airlines? amerikai direktorát látogattam
meg Shanghai-ban. Az igazgató, Mr. Roosevelt, a
volt elnök unokafivére elmondotta, hogy a vállalat
kínai pilótái egyszercsak beképzelték, hogy aki kö¬
zülük a meteorológiai viszonyok miatt nem tudja a
gépét lehozni a földre, az elveszti az arcát. Roose¬
velt, aki jól ismerte a Keletet, kifejtette, hogy ez
roppant veszedelmes jelenség, de semmit se lehet
tenni ellene. Néhány nappal később azután hirtelen
sűrű, áthatolhatatlan köd ereszkedett Lunghwa re¬
pülőtere fölé. Négy DC-3 és DC-4 típusú utasszállító
gép tartott ekkor erre a repülőtérre. A gépek piló¬
1ait hiába utasították a földről, hogy ne szálljanak
le, nem hallgattak a parancsra, megkísérelték a lan¬
dolást és valamennyi lezuhant. Több, mint száz ha¬
lott volt az eredmény, mert a pilóták nem akarták
, elveszíteni az arcukat.
Egy diplomata ,efveszti az arcát?
Nem. sokkal ezután a kommunisták által ostro¬
molt Peipingen keresztül egy DC-3-as géppel Nan¬
kingba repültem. Ebben az időben minden gépet te¬
leraktak minden lehetséges anyaggal, ládák, külön¬
féle árúcikkek torlódtak a gépben. Sokkal több utas
és árú volt a masinán, mint amit a biztonsági rend¬
szabályok megengedtek. Az utasok a padlón guggol¬
tak vagy ültek, mert az üléseket kiszerelték, hogy
több hely legyen a ládáknak. Egy európai diplomata,
emikor beszállt, megijedt attól, hogy a gép ennyire
til van terhelve és újra kiszállt. A kínaiak azonban
a. diplomatának ezt az óvatosságát gyávaságra ma¬
gyarázták, a jelenlevő kulik kinevették. Néhány óra
mulva már Nankingot is informálták az esetről. Né¬
hány hét mulva pedig kormánya kénytelen volt visz¬
szahívni ezt a diplomatát, mert a kínaiak értésére
adták, hogy nincs kedvük olyasvalakivel tárgyalni,
aki elvesztette az arcát.
Megérthetjük ebből, milyen indulatok hatják át
a kínaiakat, ha arra gondolnak, hogy maga Kína
már évszázadok óta elvesztette az arcát. A kínaiak
szenvedélyes nacionalisták, országukat a világ leg¬
első országának tekintik, amelynek az a feladata,
hogy uralkodjék a népek felett. Ez nem frazis, Kíná¬
ban ez mélyen gyökerező hit.
A Birodalom hanyatlásával az idegen hatalmak
kezdték a maguk akaratát rákényszeríteni Kínára.