Stranica 3 [3]
rály maga dicsekedett azzal, hogy üdvözlő táviratot
küldött Ho-Si-Minh-nek, kifejezvén azt a reményét,
hogy egy szép napon Kambodzsa és Kommunista-Vi¬
etnám határos lesz egymással. És közben bűnös mó¬
don támogatta a Viet Cong guerillákat. Ezek a gue¬
rillák kambodzsai területen üthették fel a főhadi¬
szállásukat, ugyanott kórházakat és utánpótlási rak¬
tárakat rendeztek be és teljes mértékben élvezték a
kétszínű kambodzsai semlegesség védelmét, Így az¬
tán a kommunista guerillák bátran operálhattak,
mert bármikor módjukban volt visszavonulni a biz¬
tonságos kambodzsai fedezékbe.
Ez a körülmény természetesen erősen lerontotta
a délvietnámi haderő harci erkölcsét. Egyik tiszt el¬
keseredetten így jellemezte a helyzetet: , Arra ké¬
szültünk fel, hogy oroszlánok ellen harcoljunk, a va¬
lóságban azonban a moszkitók hadával kerültünk
szembe." Valóban, a délvietnámi katonáknak egy
láthatatlan hadsereggel kellett felvenni a küzdelmet.
Az ellenséget sohasem tudták nyílt csatára kénysze¬
ríteni és bizalmuk fokról fokra hanyatlott. Szeren¬
csére Maxvell Taylor amerikai tábornok felismerte,
hogy miről van szó, átlátta a válság komolyságát és
1962 elején drasztikus átszervezést rendelt el. Meg¬
kezdődtek az ellentámadások, az éjszakai ellenofen¬
zívák, megkezdődött az ellenség üldözése, be egészen
a dzsungel kellős közepébe. A bizalom lassan visz¬
szatér.
Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy az ame¬
rikai segítség önmagában nem old meg minden pro¬
blémát. Véleményem szerint erélyes és ügyes mező¬
gazdasági politikára van szükség. A kommunistákat
csak akkor lehet legyőzni, ha a kormány fel tudja
szerelni a parasztokat a guerillák elleni küzdelemre.
A. szaigoni bitrokratizmus azonban fél ettől az intéz¬
kedéstől. Ebben az irányban jelentékeny és érdekes
kezdeményezés volt az úgynevezett , agro-ville" rend¬
szer kiépítése, az összevont és erődszerüen csoporto¬
sított , falu-városok" megteremtése. Ezek a félvá¬
rosias központok magasabb életszínvonalat biztosi¬
tanak a parasztoknak és biztosabb védelmet nyuj¬
tanak a guerillák támadásai ellen. Sajnos, a hatósá¬
gok e téven ís megálltak félúton, holott az akciót
inkább kiterjeszteni kellett volna. Vietnám csak
úgy maradhat fenn, ha a vidéki lakosság és a falusi
tömegek visszanyerik bizalmukat és önbizalmuFat.
Délvietnám kulcshelyzetet foglal el Délkelet-Ázsiá¬
ban. Az ázsiai térség egyik legkiválóbb politikusa, a
maláji Tunku Abdul Rahman ezt mondotta nekem:
»tla Vietnám. elesik, egy év sem telik bele és újra
patakokban folyik a vér a dzsungelekben.“ Ezt a fi¬
gyelmeztetést, amely Ázsia egyik legnagyobb állam¬
férfiától származik, hiba volna elereszteni a fülünk
mellett. A szabad világ talán kiheverné Laosz eset¬
leges elvesztését. Délvietnám elvesztését azonban
nem élné túl
POGÁNY ANDRAS:
A jólismert francia kifejezés: , embarras de ri¬
ehesse" a bőség zavaráról beszél. Hruscsov viszont
néhány hónappal ezelőtt az amerikai mezőgazdaság
katasztrófális problémáit emlegette, amit szívesen
hozott kapcsolatba a szovjet mezőgazdaság már csak
nem is tagadható csődjével. Kennedy elnök szelle¬
mesen megfelelt neki: , Kétségtelenül mind az Egye¬
sült Államokban, mind a Szovjetunióban bajok van¬
nak a mezőgazdasággal, — mondotta többek között.
— Nálunk az a baj, hogy túl sok van, náluk pedig,
hogy túl kevés: ez pedig igen nagy különbség."
Valóban, az amerikai termelés bősége alapjában
véve istenáldás és mégis egyike azoknak az amerikai
problémáknak, melyre mindmáig nem találtak fele¬
letet. A bőség zavara már több, mint zavar: nemzeti
probléma, amit előbb, vagy utóbb, de gyökeresen
meg kell oldani.
Száz évvel ezelőtt Amerika lakosságának 60
százaléka a mezőgazdaságból élt: ma mindössze 9
százalék dolgozik a mezőgazdaságban, ideértve az ön¬
álló farmereket éppen úgy, mint a mezőgazdasági
nagybirtokokon alkalmazottakat. Száz évvel ezelőtt
Amerika népessége 35 millió körül mozgott, ma vi¬
szont több mint 180 millió ember él az USA terüle¬
tén. Száz évvel ezelőtt az akkori lakosság 60 száza¬
léka eleget termelt ugyan az Egyesült Államok belső
szükséglete számára, de lényeges mezőgazdasági
tűltermelésről beszélni nem lehetett. Ma a lakosság
9 százaléka, mindenféle korlátozó intézkedések elle¬
nére annyit termel, hogy Amerika, 180 millió lakó¬
sával saját zsírjában fulladozik s ha engednék, ez a
9 százalék annyit termelne, hogy a félvilágot köny¬
nyedén elláthatná kenyérgabonával, kukoricával s
más alapvető mezőgazdasági cikkel. Hz a termés¬
eredmény annál hihetetlenebb, mivel például 1959¬
ben csak 325 millió acre volt mezőgazdasági megmű¬
velés alatt, (1 acre: 404 m?) ami körülbelül a fele a
mezőgazdaságilag megművelhető amerikai területnek.
Hihetetlen fejlödés
Mi történt hát az elmult évszázad aiatt? A vá¬
lasz: a technikai kultúra és tudomány hihetetlen fej¬
lődése. A. mezőgazdasági kémia olyan hatalmas lépé¬
sekkel haladt előre az elmult néhány évtized során,
ami forradalmasította az amerikai termelés hagyo¬
mányos rendjét és eredményeit. Az amerikai vegy¬
szeripar a műtrágyák, műanyagok és hatásos védő¬
szerek ezreit bocsájtja az amerikai mezőgazdaság ren¬
delkezésére. Olyan hihetetlen arányú vállalkozások,
mint a Tennessee völgy erőművei vizet varázsoltak
és paradicsomot teremtettek eredetileg víztelen pusz¬
taságok helyére. Jött a traktor, a repülőgép, mint
permetező-eszköz, a gépi erő s mind ennek ered¬
ményeképpen a mezőgazdasági termelés az egekig
szökkent. Pedig, mint mindenütt szerte a nagyvilá¬
gon, a mezőgazdaság Amerikában is rohamosan en¬
gedte át munkaerejét az erőtől duzzadó és fejlődés¬
képes nagyiparnak s a minden tömeg elnyelésére ké¬
pes nagyvárosnak. Az urbanizáció magában véve vi¬
lágjelenség. Amerikában azonban a probléma Janus¬
7