Page 3 [3]
pában nem rendelkezünk a legkorszerűbb fegyverek¬
kel, ezeket a mi érdekeinket nem tudjuk megvédel¬
mezni hatásosan. A. Szovjetunió pedig könnyen kísér¬
tésbe jöhet, hogy ezt a tényt kihasználja az Euró¬
páért folyó játszmájában.
Hurópa biztonsága szempontjából parancsoló
szükség, hogy saját nukleáris haderőnk legyen. Az
európai nemzetek között a kápcsolatok ma oly szo¬
rosak, hogy másodrangú kérdés: melyik európai or¬
szág rendelkezik a nukleáris fegyverekkel. A lényeg,
hogy ez az erő meglegyen. Franciaország nukleáris
fejlődése közös európai érdek. Egyetlen épeszű euró¬
pai ember sem fél Franciaország nukleáris hatalmá¬
tól. Ellenkezőleg, tisztában vagyunk azzal, hogy amily
mértékben nő Franciaország nukleáris ereje, oly mér¬
tékben javul Európa tárgyalási poziciója és ugyan¬
olyan mértékben növekszik az egész Atlanti Közös¬
ség biztonsága is.
5. A , NEMZETEK EURÓPÁJA"
A Pravda és a francia szélsőjobboldal teljesen
egyetért abban, hogy de Gaulle az európai kontinens
feletti diktatórikus uralomra tör. Ennek a vádnak az
igazolására azt hangoztatják, hogy de Gaulle hely¬
telen módon igyekszik megvalósítani az európai in¬
tegrációt, és hogy Angliát ki akarja zárni a konti¬
nens összefogásából. Ezek a vádak egyöntetűen tá¬
madják de Gaulle koncepcióját, a , I Europe des pat¬
ries”, a , nemzetek Európája" elképzelést.
Európában ma heves vita folyik azok között, akik
az európai federációt most azonnal akarják megvaló¬
sítani, és azok között, akik az első fázisban szíveseb¬
ben látnának egy lazább konfederációt. Nem szabad
azonban, hogy ez a vita elhomályosítsa a lényeget,
a tábornok tulajdonképpeni célját, nevezetesen azt,
hogy szeretné megteremteni Európa politikai egysé¬
gét.
Ez a koncepció, a , nemzetek Európája", vagyis
a konfederáció körülbelül a következőképpen fest. A.
politikában mindig végzetes, ha a második lépést
előbb tesszük meg, mint az elsőt. Eurépa politikai in¬
tegrációja még annyira fiatal és oly nagy horderejű,
hogy az egyes országoknak lépésről-lépésre kell hoz¬
zászokniok. Ez a lépésről-lépésre való módszer igazo¬
lódott már gazdasági téren. Ha előbb nem jött volna
létre a Szén- és Acélközösség, akkor sohase teremt¬
hettük volna meg a Közös Piacot. Vagy lássunk egy
fordított példát: Európa katonai integrációja már
sokkal előbbre volna, ha nem akartuk volna mindjárt
a kezdet kezdetén megalkotni az Európai Védelmi Kö¬
zösséget.
De vehetünk egy még erősebb érvet a , nemzetek
Európája" mellett a kézelmult történelméből is. Euró ¬
pa nagy diplomáciai tragédiáját az okozta, hogy a
kontinentális Európa nem volt jelen a jaltai tárgya¬
lásokon. Manapság a kommunista blokk egyre mé¬
lyülő válsága nagyon valószínűvé teszi, hogy a jö¬
vőben tárgyalásokra kerül sor a Szovjetunióval. A
legtöbb európai, még az is, aki erről nem beszél szí¬
vesen, kényelmetlen érzésekkel gondol arra, hogy
Európa számos életbevágó problémáját két szuper¬
hatalom dönti el egymás között, Európáról Európa
nélkül. Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy ha egy¬
szer létrejött valamiféle európai politikai egység, ak¬
kor majdnem lehetetlen lesz, hogy rólunk döntsenek
nélkülünk. Az egyesüléshez vezető út azonban köny¬
nyebben és gyorsabban érhető el konfederációval,
mint teljes integrációval, és éppen ezért az előbbi a
kívánatosabb.
6. DE GAULLE ÉS ANGLIA
A. , nemzetek Európája" elképzelés önmagában
kizárja azt, hogy Párizs távoltartsa Nagybritanniát
Európától. Különböző okokból, — tradició és más
okok, — ahogy Macmillan maga is mondotta, Nagy¬
britannia jelenleg nem gondolhat arra, hogy csatla¬
kozzék egy federált Európához; csak arra gondolhat,
hogy egy konfederációs Európához csatlakozik. Ep¬
pen ezért de Gaulle elképzelése nem becsukja, hanem
ellenkezőleg, kinyitja a kaput London előtt. Ami pe¬
dig a brit tagsággal kapcsolatos francia attitudeöt
illeti, a francia magatartás kemény, de nem igazság¬
talanul ellenséges. A franciák csupán biztosak akar¬
nak lenni abban, hogy a britek elfogadják a Közös
Piac szervezetének alapszabályait, úgy ahogy a többi
tagok is elfogadják. Ha be akarsz lépni egy klubba,
akkor vagy elfogadod a játékszabályokat, vagy visz¬
szavonod a felvételi kérvényt. A római szerződés első,
eredeti aláírói súlyos terneket vállaltak magukra és
jogosan kívánják meg, hogy az új kérvényező éppúgy
vegye ki részét az áldozatokból, mint az előnyökből.
Ez a magatartás természetesen küzdelmes tárgyalá¬
sokra vezetett Nagybritannia és az európai hat kö¬
zött; az érdekek azonban olyannyira kölcsönösek,
hogy a végső megegyezésben, a végső sikerben alig
kételkedhetünk.
A mult év szeptemberében Németország ujjongva
fogadta a francia államfőt. Száz- és százezrek, főieg
fiatal nők és férfiak tolongtak az utcákon és éljenez¬
ték azt a férfiút, aki szemükben ma Franciaország.
Mélyről jövő önkéntelen lelkesedés volt, olyan, ami¬
lyet ritkán látunk. Az idősebbek közülünk önkénte¬
lenül is visszapillantanak a megtett útra. A Rajnát
mi még úgy ismertük, mint szakadékot, amely két ha¬
lálos ellenséget választ el egymástól. Láttuk a né¬
met csapatokat lerohanni Franciaországot és azután
láttuk, hogy a győztes hogyan adta vissza a kölcsönt.
Most pedig láttuk, mint tűnik el az ellenségeskedés és
miként bontakozik ki a nagykárolyi birodalom képe,
a régi idők Európája, ahol még egységben élitek ke¬
leti és nyugati frankok. München és Stuttgart utcáin
és Hamburg rakpartjain Európa hirtelen új életre
ébredt. Ezt a nagy kibékülést, ezt a történelmi meg¬
engesztelődést francia részről csak ugyanaz a férfi
valósíthatta meg, aki 1940-ben Franciaországot ki¬
vezette a megaláztatásból és a leveretésből.
A most születő új Európa nem semleges. Charles
de Gaulle és Konrad Adenauer, amikor kölcsönösen
meglátogatják egymást, közösen vettek részt szent¬
miséken, amelyeket történelmi nevezetességű nemzeti
katedrálisokban tartottak. Ez az Európa, amely most
épül, szembenáll a kommunizmussal, mert ez az Euró¬
pa nyugati és mert keresztény.
Ha uralkodol indulatodon és megbocsátasz ellen¬
ségeidnek, kétszer nagyobb uralkodó leszel.
(Temesvári Pelbárt: Pomerium Sermonum de Sanctis.)