Page 2 [2]
ahol nem sikerült gyökeret verni; még ott is, — pél¬
dául Madagaszkár, az Elefántcsontpart és Szenegál —
ahol a francia kultúra meglehetősen elterjedt, a meg¬
változott idő a viszonyulások megváltozását köve¬
telte. Es nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem,
hogy — talán Guinea kivételével — a korábbi fran¬
cia gyarmatok nemcsak hogy normális kormányokat
hoztak létre, hanem megtartották kapcsolataikat
Franciaországgal és Franciaországon keresztül a
Nyugattal Francia-Afrika országainak magatartása
az Egyesült Nemzetek vitáin a kényes kérdésekben,
például vörös Kina el-nem-ismerése ügyében, rendki¬
vill bátorító és semmiesetre sem szabad figyelmen ki¬
vül hagyni.
2. A TÁBORNOK. ÉS OROSZORSZÁG
De Gaulle-t gyakran vádolják azzal, hogy Fran¬
ciaországot semlegesíteni akarja, hogy azután döntő¬
bíró lehessen Oroszország és az Egyesült Államok
között. Ehhez egyelőre csak annyit: Moszkva egészen
más véleményen van. A. szovjet sajtó, valamint az
európai kommunista pártokhoz küldött titkos utasí¬
tások egyaránt azt mutatják, hogy Moszkva a maga
szempontjából veszélyesnek tartja az ötödik köztár¬
saságot. Ez a kommunista félelem nagyon is érthető.
De Gaulle gyakran beszél ,,az Atlanti Ocedntél az
Uralig terjedő Európáról". E miatt sokan azzal vá¬
dolják, hogy nincs érzéke a világon folyó ideológiai
küzdelemhez, és hogy kizárólag állam és nép fogal¬
maiban gondolkodik. De Gaulle természetesen ismeri
a történelmet és éppen ezért jól tudja, hogy ideoló¬
giák jönnek és mennek, de a népek maradnak
De Gaulle eléggé megtartotta a tisztánlátását
" ahhoz, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uni¬
ója mögött továbbra is lássa Oroszországot, éppúgy,
miként a második világháború alatt is óvott és fi¬
gyelmeztetett, hogy a nácizmus nem azonos Német¬
országgal. Éppen ezért volt képes arra, hogy ma meg¬
alkossa a békét a német néppel és ezért lesz képes
arra, hogy egy szép napon, amikor a másik totalitá¬
rius lidérenyomás is elmúlik, egyetértésre jusson az
orosz néppel. De Gaulle pontosan azt teszi, amitől a
Kreml leginkább fél: éles különbséget tesz a hatalmat
gyakorló kommunisták és a nép között.
De Gaulle nem becsüli le a kommunizmust.
Ugyanakkor azonban tisztában van azzal, hogy a
marxista. ideológia súlyos válságba került és hogy
dogmáival úton-útfélen beleütközik a realitásokba.
De Gaulle világosan látja a szovjet-kinai ellentéi je¬
lentdéségét is. Ezért van az, hogy vonakodik aláírni
bármiféle defenziv, sztatikus koncepciót, ehelyett azt
hangoztatja, hogy nézzünk előre.
3. NATO-ELLENES ?
De Gaulle nem defetista. Hiszi, hogy a Nyugat
ma sokkal többet érhet el, ha világosan látja az el¬
lenség belső ellentmondásait. És hisz abban is, hogy a
hidegháborút megnyerhetjük vérontás nélkül; hiszi,
hogy előrelátó politikával Oroszországban változáso¬
kat lehet előidézni, ami aztán lehetővé teszi, hogy a
jövőben békés egyetértésre jussunk egymással.
Egyesek attól tartanak, hogy ez végülis oda ve¬
zet: Európa szövetkezik Oroszországgal az Egyesült
6
Allamok ellen. Ez a felfogás teljesen helytelen. A
francia politika legszilárdabb alapja továbbra is a
Washingtonnal való szövetség, és minden további
megoldást ezzel a szövetséggel összhangban akar el¬
érni. Ez a felfogás irányítja de Gaulle-nak a NATO¬
val kapcsolatos állásfoglalásait is. Ha néha bíráló
megjegyzésekkel illeti a NATO-t, ez éppen becsüle¬
tességét bizonyítja, azt, hogy mennyire szívén viseli
a Szövetség sorsát és hogy mennyire javítani, erősí¬
teni akarja azt. Amikor a NATO-t létrehozták, Eur6¬
pa még nem létezett; az európai kontinens szegény,
elvérzett, mozaikra feldarabolt terület volt. Európa
és az oroszok között csak egyetlen hatalom állt, az
Egyesült Államok. A kezdet kezdetén tehát a NATO
tulajdonképpen nem volt más, mint egyoidalú ame¬
rikai garancia Nyugat-Európa számára. Azóta a hely¬
zet megváltozott. Európa gazdasága virágzik. Meg¬
született a Szén- és Acélközösség, a Közös Piac, meg¬
szilárdult az európai országok politikai szerkezete és
katonai ereje, és előttünk áll a politikai közösség meg¬
leremtése, Európa újra nagyhatalom. A NATO alapja
tehát ma szükségképpen más kell legyen, mint amikor
megteremtették. Akkor egy világhatalom, Amerika,
és számos kicsi, védtelen ország között létesült kap¬
csolat; most két nagyjából egyenlő erejű világhata¬
lom közt kell ezt a kapcsolatot továbbvinni. A NATO
vitalitását ma nagyban fékezi az a tény, hogy ez a
szervezet elavult formák rabja. Márpedig aki a NATO
sorsát a szívén viseli, és abban reménykedik, hogy ez
a. szövetség valamikor az Atlanti Közösség megalko¬
tására vezethet, annak arra kell törekednie, hogy az
eredeti szerződést a mai realitásokhoz alkalmazzák.
És ez az, amire de Gaulle törekszik.
Franciaország atomfegyverkezésének a problé¬
maja — de Gaulle hires , force de frappe” elképze¬
lése — szorosan összefügg a NATO problémájával.
Helytelen feltételezni, hogy de Gaulle azért akarja
az atomfegyvereket, hogy hegemóniáját kiterjessze
egész Európára és hogy aztán kimaradjon bármely
esetleges világkonfliktusból.
4. EURÓPA NUKLEARIS EREJE
A nukleáris korban a háború és a szövetkezés
természete alapvetően megváltozott. Minden szerző¬
désnek van egy íratlan klauzulája, amely mindegyik
partnernek megengedi, hogy vállalt kötelezettségei¬
től visszavonuljon, ha azok egyenlők lennének a nem¬
zeti öngyilkossággal. A multban ez nem volt ennyire
nyilvánvaló, mivel a multban a háború csak ritkán
fenyegetett totális megsemmisüléssel; a vesztes fél
a legrosszabb esetben egy tartományt, egy gyarma¬
tot, vagy egy fennálló rendszert veszített el. Ma azon¬
ban a döntés, hogy valaki belép a háborúba, esetleg
a totális megsemmisülés kockázatával jár. Ilyen kö¬
rülmények között, korlátok nélküli szövetség többé
nem lehetséges. Egyetlen felelős kormány sem teheti
kockára a nemzet létét olyan célért, amely cél nera
abszolut vitális érdeke a nemzet fennmaradásának.
Köznapi politikai nyelven ez azt jelenti, hogy egy
nukleáris hatalommal kötött szövetség csak addig ér¬
vényes, amig az kölcsönös érdekeken alapszik. A leg¬
több európai és amerikai érdek azonos. Mindazonál¬
tal vannak olyan területek, amelyek nekünk európai¬
aknak életbevágóan fontosak, tengerentúli barátaink¬
nak azonban nem azok. És addig, amíg mi itt Euró¬