Oldal 389 [389]
200. (137—138. lap.) Schlagli szój. Gallerium = fatyol
fefedel, Beszt. feyer fedel. — A Radvánszky-féle kehely a rajta
levő évszám szerint 1576-ból való (L. 44. tábla, 4. sz.), a reczés
főkötő tehát nem a Jagellokori viseletnek felel meg. — Au¬
cupeta (acu picta) — Schl. szój. varuth chepez, Beszt. sz.
varoth chepez, későbbi magyarázatok sz. hymmel varrot, jratus
ruha. — A Rubruguistól említett tatár női fejékről |. 170.
jegyzetet; ma is megvan a középázsiai ujguroknál «orabuk»
néven (püspök süveghez hasonló magas süveg), s az özbegeknél
és turkománoknál, «szedkele», sszeükeles néven, mely körül¬
belől fél méter magas, bőrből készül, vörös vagy sárga kendővel
van borítva s felső részét csipkék s kerek ezüst darabok ékítik.
(Vámbéry A. A török faj. 409, 445, 487. és Középázsiai utazás.
Pest. 1865. 292. l., hol látható ezen női fejék.) A kun-tatár
viselet honosította meg tehát nálunk, Magyarországból átment
a délnémetekhez, tőlük pedig Bajor Izabella, VI. Károly
franczia király neje bevitte Francziaországba, midőn 1385-ben
Párisba vonult s ez a viselet száz évnél tovább megmaradt
Francziaországban és Burgundban. V. 6. Aug. v. Heyden:
Die Tracht d. Kulturvölker Europas. 109. I. L. még Weiss H.
il. mm, IL 10 Ik)
201. (138—140. lap.) V. 6. 173. jegyzet. — A mellvas alak¬
jának fejlődését 1. Boeheim Waffenkunde. 92. s köv. Il. Az itt
nem említett emlékek közt kiváló helyet foglal még el II. Lajos |
király pánczélja a bécsi udvari Kunsthist-Sammlungban, melyet
Seusenhofer Konrád készített 1515. Innsbruckban. (Boeheim:
Album hervorragender Gegenslánde aus d. Waffensammlung d. a.
Kaiserhausc. 3. 1. IV. tábla, 1. ábra. Jahrb. d. Kunsth. Samml.
XX. k. 302. I. és XLIII. tábla. — Szendrei J. Hadtört. emi.
721. sz. 205—212. |. Magyar műkincsek. II. k. 140—144. |. és
9. tabla.) — A vállfővasra I. Erdélyi János végrendeletét (1472):
«quod arma volo ornari cum uno antiquo arma vulgo walfew. »
Teleki OKl. II. 114. — A vaskeztyü fejlődéséről I. Boeheim
Jaffenk. 78. s kéy. Il., a vasczipérol U. 0. 118—119. |. —
Egy régi vasczipé volt az ezredéves kiallitason is, V. 6. Szendrei
Janos Hadiéri. Eml. 165. 1. — Kinizsi P. vasinge a M. N.
Múzeum régiségtárában őriztetik. (V. 6. Rómer: Kinizsi Pal
sirkéve. Gy6ri tort. és rég. fiz. 1862. II. k. 56— 59.) —A teljes
fegyverzetet feltüntető siremlékek közül tablainkon ifj. Hunyady
János szörényi bán, Hunyady László, Szentgyörgyi György,
Tárczay Tamás, Zápolyai Imre és István s Ujlaky Lőrincz sir¬
emlékeit közöltük. (I. XIV. t. 1, 3, Ro ES Alla th 13 928
ezeken kivül még a következők ismeretesek, a XV. század
derekáról: egyik Szürtheyé, a XV. század végéről Ujlaky Miklós
bosnyák királyé és Kinizsy Pál temesi főispán s erdélyi vajdáé,
a XVI. század első tizedeiből: Kamicházi vagy Myslenovith
Horváth Márk horvát báné, Máriássy Istváné, Perényi Imre
nádoré s Pálóczy Mihályé és Antalé. (Gyóri tört. és rég. füz. Il.
96. II]. 192. és 213. Arch. Er. VII. 1887. 425. VIII. 1888.
300. IX. 1889. 3. Cserghed és Csoma: Alte Grabdenkmáler. |
46, 74, 80, 84. Szendrei J. Hadi. Eml. 112.) —L. még Szendrei |
Janos Magyar hadiélet. (Magy. Mtikincsek. II. 86—93.) —
12
231
A huszárságot — a bessenyőkre alkalmazva — így irja le
Bonfinius: «Nam illis mos est, vexillationibus uti, demissas ferre
barbas et labri vel maxime superioris nutrire pilos, caudata
cristatave secum ferre pilea, fluitantibus quoque vestibus indui,
iisdemque sericeis, in Persarum morem, et equorum pernicitate
admodum delectari.» (Rerum Hung. Dec. IT. Lib. IV. Pozsony.
7a, WAR, Ik))
202. (140—141. lap.) L. 174. jegyz. — «Arma vulgo soap
(salap) cum galea mea propria.» Erdélyi J. végrend. 1472.
Tel. Okl. II. 114. — A salapra I. Tagányi K. Századok. 1893.
310. — A Kopasz Zátonynál lelt összesen 56 db. fegyver a
M. N. Muzeumban van (182/1873. Rég. N.) — A xvi. sz.
különböző sisakformákat 1. Szendreinél Hadi. Eml. u. m. cs6r¬
sisak 230. I., tornasisak 267. 1., sisak lélekvassal 233, salade
159, 237, vaskalap 231, püspöki vaskalap 183,
sodronyos fejtakaró 129. 1.
203. (I41—142. lap.) Tagányi Századok. 1893. 314, 315.—
Melich J. Nyelvi. Közl. 1895. XXV. 122. I. — Boeheim:
Waffenkunde. 176—184. I. ¬
böző változatait I. Szendrei Hadi. Eml. 141, 176, 190, 192, 280;
a kotorgardot u. 0. 170, 171, 179, 204, 224. I., a boldat 238. I.
A kotorgérdot emliti Tomori Pál is 1520-ki végrendeletében :
«Item hattam Ewth wy kothorgartoth.» Radvanszky B. Magy.
salap 231, 270,
A nehéz gyalogsági paizs kiilon¬
családél. és hagt. II. 3. 1. —
204. (142—143. lap.) A szamszerijjrd| lásd Tagányi K.
Századok. 1893. 316. I. — Legrégibb okleveles emlékét 1417-ből
ismerem: «tres arcos vulgo zamscirig vocatas.» Teleki Okl.
I. 317. — V. 6. Boeheim : Waffenkunde. 405 s köv. II. Viollet
le Duc id. m. V. 20 s köv. II. A Schlagli szójegyzék sz. a balista
vagyis a parittyaijj a. m. «tekerwin fekes nyil; a subtelum-ot
(Beszt. sz. fekes nyil) stornars-nak nevezi; a «tegez»-t (faretra),
melyben a kézíjjat tartották, megkülönbözteti a nyilvesszőtartó
corintustól (corytus, köcher), melyet «puzdord»-nak nevez, de
a catapulta is a. m. «puzdra», holott ez tulajdonkép a számszer¬
Új! SzíTÉSZEI "ATGUSS— LV famentúm sic eoymatelu nie —aemyile
hamus — horog.
205. (143. lap.) A kézi lőfegyverről vagyis a puskáról Il.
Boeheim Waffenkunde 445 s köv. II. — Mátyásnak a török
elleni fölszereléséről szóló egykorú melki kéziratot 1. Monum.
Habsburgica. Bécs. 1855. II. k. 78. I. Van még egy müncheni
és florenczi kézirat is. V. 6. Szendrei Hadtört. Eml. 79 s köv. II.
és Magyar hadiélet (Magy. Műkincsek. II. 86, 89, 115, 129. |.)
A tüzi fegyverek (ágyúk) készítése különben egész a xiv. század
derekáig megy vissza; Pozsony Nagy Lajos 1354 oklevele sz.
már el volt látva tüzi fegyverekkel, volt egy «Piixenhof» nevü
fegyvertár is, de a városi tüzérek még 1434-ben is idegenek
voltak s csak 1440 után kezdtek helyben is készíteni ágyúkat,
bombákat s 1442-ben már kartácsokat is; az 1454-ki városi
számadások sz. Hunyadi Jánosnak egy 1171 font súlyú sárga¬
rézből készült ágyut küldtek, melynek «Csdka» (Tarraspüxen
Zoka) volt a neve. Estei Hyppolit egri püspök egri és szarvaskői
várában az 1508-ki számadások sz. 360 puska és 29 ágyu volt.