Page 379 [379]
János angol királyok pecsétje. L. Schultz A. Das héfische Leben
zur Zeit d. Minnesinger. II. 43, 73, 85. 1.
I2I. (82. lap.) A lovas pecséteket I. Arch. Ért. XI. 1877.
2575 XII. 3 783 d. e870) 397. XIV. 1880, 308. —
Szendrei J. Hadt. Eml. 46. I. — L. még tábláinkon 19. t. 14 és
BDo lin Fo
122. (82. lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 363365. A fejér¬
megyei kengyelt I. uo. 365. I., a bodrogvécsi kengyeleket uo.
XVIII. 1898. 10. és XX. 1900. 40, 50, a muszkait uo. XVIII.
1898. 125. a selypit Hampel J. Honfogl. kor. eml. 103. A bics¬
kei a N. Muzeumban Hadt. N. 14/1898. sz. a. A mike-buda¬
háziról I. Arch. Ért. XIX. 1899. 278—280. — Zschille R. und
Forrer R. Die Steigbiigel. Berlin. 1896. — Schlieben: Gesch d.
Sieigbtigel. Wiesbaden. 1892.
123. (82—83. lap.) A gödöllői és tinddi zablat I. 23. táblán,
10. és 17. sz. a. — Az erdételeki-szablyabdl, csatabardbdl, ken¬
gyelből és zablabdlallé lelet a M. N. Muzeum birtokában van.—
A muszkai leletet 1. Arch. Ért. XVIII. 1898. 125 s köv. Il. —
Vannak árpádkori zablak még a salamoni leletben. Arch. Ért.
XVI. 1896. 132. és Szendrei J. Hadt. Eml. 49—50. I., a bod¬
az előbbi, hogy benyulik a honfoglalás korából az Árpádok
korába is, mutatja az ott lelt xr—xi. századbeli sarkantyú. L.
még Zschille és Forrer: Die Pferdetrense. Berlin. 1893. 9—10 |.
A herélt ló használatára V. 6. Ammianus Marc. XVII. 12, 2.
124. (83. lap.) A legkorábbi patkók közé tartozik egy a
kalocsai érsekség Csorna nevű pusztáján x1m—x1v. századbeli
kengyellel, lándsacsúcscsal és csillagtarajos sarkantyúval együtt
lelt patkó. (M. N. Muz. 260/1874. sz.) — Schlágli szójegyz.
«feriamentum = patco» 1299. sz.
125. (8384. lap.) A jászberényi kiirtrol 1. 16. tabla, 1.sz.a.
"Továbbá Ipolyitól Századok. X. 1876. 487. — Czobor Bélától
Vasárnapi Ujság. 1879. évf. 3. sz. — Pulszky F. Magyarorsz.
Arch. II. k. 131—134. 1. — L. továbbá Századok. XXX. 1896.
773, 944. XXXI. 1897. 171, 261, 372.
126. (84— 85. lap.) Reimchronik. Pez: Script. R. Austr.
Ill. k. 80. I. L. föntebb 106. és 107. jegyzetet. Pauler Gy.
Magy. tört. II. 334. — Janus gyürüjét I. 24. tablankon, 30. sz.
visel. tört. 2. r. 34— 36, I. — Czobor B. Egyházi emlékek a tört.
kiállításon. (Matlekovics S. Magy. orsz. közg. áll. ezeréves fenn¬
áll. V. 530—535. I.) és Magyarorsz. tört. emlékei az ezredéves
60. |. V. 6. 70. tablank, 5. sz. a.
kiállításon. 3. fiz. 51—55, 59
A veszprémvölgyi apáczák készitményei közé sz4mithatni még a
bambergi császári palástot is, (I. Bock: Die Kleinodien d. heil.
rom. Reiches. 198. 1. XLII. tábla, 65. Essenwein: Kulturhist.
Bilderatlas. II. Miltelalier. XXXVI. t. 1.), mely sötét violaszint
bársonyból készült s aranynyal van himezve. A himzés sdlyom¬
vadászatot ábrázol diszesen szerszdmozott lovon ülő kirdlylyal, a
lóval átellenben oroszlánnal. A palást keleti eredete felől eddig
sem volt kétség, de byzanczinak tartották. A vadászó király
viselete azonban, különösen dolmánya, a 21. táblán ábrázolt
19
19
kelet-európai viseletnek felel meg inkább, mint a byzanczinak,
lehet tehát orosz vagy magyar. Tekintve, hogy nálunk a xII. szá¬
zad kezdete körül a byzanczi himzés gyakorlására fennállt a
veszprémi görög apáczák zárdája s a paláston sürün alkalmazott
oroszlánok az Árpádház ősi jelvényére utalnak: nem alapnélküli
az a föltevésünk, hogy a palástot valamelyik magyar király aján¬
dékozta egyik német császárnak; lehetett ez Sz. László, a ki
rheinfeldeni Rudolf (+ 1080) sváb herczeg és német ellenkirály
leányát, Adulheitot vette nőül, de lehetett II. István is, a kinek a
neje Udilhild steflingi Henrik regensburgi várgróf leánya volt
(Wertner M. Az Árpádok családi törl. 193, 235. I.) — A bot¬
pusztai lelet tulnyomó része a M. N. Muzeumba, egy töredéke
a fejérmegyei muzeumba került. — «Unum cingulum argen¬
teum deauratum.» 1231. Mon Strig. I. 280. — «Cingulum
de aurifrigio tres marcas argenti continentem sine aurifrigio. »
Haz. Okl. VIII. 122. — Kárász L. A dettai ékszerek. Arch. Ért.
XVI. 1896. 226. — Kövér B. Újabb adatok az ölvösség t6rténelé¬
hez. U. o. XVII. 1897. 229—244. — Az ezüst berakású ken¬
gyeleket és zablákatl. 122. és 123. jegyzetnél. Emliti Gurdézi
is, hogy «a magyarok fegyverzete ezüsttel van bevonva.» (gr.
Kuun G. ford. M. Akad. Ért. 1894. 227. I.)
127. (85—86. lap.) A székesfejé kir. temető szórványos
tárgyairól I. Henszlmann J. A sz. fehérvári ásatások. Pest. 1804.
198: |. és 225-225" I. MW 6. Arch. Ért. XVI. 1897. 217. I. —
A tokaji leletet I. Arch. Ért. XVII. 1897. 233—241. és Ham¬
pel J. A régibb kézépkor. II. 494—96. CCCXXXVIII—
CCCXLI. t. — A gerendási leletet Zsilinszky Mihálytól Bekesm.
rég. évk. 1878/79. évf. és Arch. Ért. 1879. 13. köt. 158-159.
1880. 14. k. 91. I. X—XI. f.— Az alpári leletet I. Arch. E. 1883.
III. 156—158. és XVIII. 1898. 257265. — A kecskeméti lelet¬
ről Kada E. úr közölte velem az adatokat; |. még Hampel id. m.
II. 491. CCCXXXV. I. — A tápiószelei lelet a M. N. Muzeum¬
ban, 100/1869. R. N. — A karászit 1. Arch. Ért. XII. 1892.
171—173.— A földvári lelet u. o. XVIII. 1898. 128—131.— B.
udvari u. o. XIII. 1893 356. XIV. 1894. 217. — Orosházi u. o.
X. 1890. 416—423. — Szécsényi u. o. 1880. 14. k. 347. és VII.
1887. 432. — A bothpusztai a székesfejérvári és M. N. Muzeum¬
ban (25/1899. Rég. N.) A balotait 1. Arch. Ért. XIII. 1893.
368. — A győri lelet leirását I. Börzsönyi Arnoldtól a győri benczés
zeumban (100/1892. és 26/1894. Rég. N.) — A szabad-batlydn
somlóhegyit 1. Arch. Ért. II. 1882. 144—148. — A hódmező¬
vásárhelyi árpádkori leletek közül a csomorkányit I. U. o. XIV.
1894. 137., mindegyik a h. m. vásárh. ref. főiskola birtokaban. —
A h. szoboszlói Arch. Ért. XIII. 1893. 455. — A karczagi u. o.
II. 1882. 148—149. — Az esztergomi a M. N. Muzeumban
(66/1891. és 86/1891. Rég. N.) — A félegyháziakai Pákán és
Kisszáláson Kada E. urral ásattuk fel; a M. N. Muzeumban
(125/1894. Rég. N.) — A salamoni leletet 1. Arch. Ért. XVI.
1896. 132. és Szendrei J. Hadtört. Eml. 49—51. 1. — A kabai
Hampel J. A régibb köz. kor. II. 492. CCCXXXVI. t. —
A letenyei. Arch. Ért. 1880. 14. köt. 347—348. I. és 71—72.